II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly

m

DR BRÓ2

1849* januái

Egymásután mégis mennek a nyúghelyre.

Arany, Toldi estéje.

Reáliskolánk régi tanári kara maholnap teljesen kicserélődik.

Ez, bármennyire fájlaljuk személyi, vagy a közt illető okokból, természetes és szükségszerű folyamat. Ez a dolgok rendje. A régi, fáradt munkások helyébe frissek, pihentek lépnek s új erővel szolgálják a nagy, mindnyájunknak szent ügyet, az ifjúság képzését, nevelését. Nálunk csak jobban feltűnik ez a változás, mert gyorsabban megy végbe. A régi testület, mely törzskarában évtizedeken keresztül majdnem változatlanul tömörült egybe, közel egy időben érkezett el hivatalos munkájának végéhez és lép le pályájának színhelyéről, a katedráról.

Ma már azok közül, kik az intézet egykori feledhetetlen igazgatójának Say Móric-nak távozása idején 1884-ben a kiváló testület tagjai voltak, senki sincs többé az iskola tanári karában. Paszlavszky József volt az utolsó közülök s a most befejezett iskolai év elején ő is kivált közülünk.

A véletlen úgy akarta, hogy utolsó hivatalos ténykedése, melyet tanári minőségében az intézet képviseletében végzett, egy gyászbeszéd legyen.

Ott állt szeretett pályatársának és barátjának. Brózik Károly- nak koporsójánál. Ö, az eltávozófélben levő — adja Isten, hogy ez az eltávozás, mely azóta ténnyé vált, még sokáig csak a hivatalos munkakörből kiválást jelentse, — meghatottan emlékezett meg