II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911
Németh József: Ifjúsági kirándulás. A Vág völgyén
39 lerakodó helyig nyúlnak; ott a répát a vagonból vízárokba, innen vízerővel a répamosó gépbe hajtják. Innen Pater-Noster szekrények fölemelik a répavágóba, amelyben ’32 hullámos, nagy sebességgel forgó kés van. A vágót répát 32 diffuseur á 90 hl veszi át s a cukorlevet a saturatorok. A cukorlét mésszel és széndioxiddal vegyítik s a képződő mésziszapot leszűrik. Ezután a megtisztult cukorlé a Robert-féle főzőedényekbe és a centrifugál szárítókba kerül, ahol víztartalmának egy részét elveszti; a többi vizét vacuum készülékben veszti el. Láttuk azon házat, melyben Nagy Lajos meghalt s azt is, ahol Bethlen Gábor a koronával együtt lakott; a Ferenciek, a Szent Miklós templomát, Szent Erzsébet lakóhelyét, mely egykor klarissza kolostor volt, most katonatébolyda. A vonatról láttuk Rákóczi szomorú emlékű csataterét.“ (Schulhof.) Pozsony. Tölténygyár. „Az egész telepet gőzturbina hajtja. Először megnéztük, hogyan készül az ólomdrót s abból a golyó. A 97% ólom és 3% antimon öntvényt víznyomással a lövegnek megfelelő vastag dróttá préselik. Erre jő az acélburok s a hüvely és a gyutacs. Igen érdekes volt a tölténytárak készítése. Bessemer acéllapokat darabolnak fel, bordázzák, hajlítják és kész a tár. Végül bemutatták a lőveg kezdősebességének megállapítását, mely villamárammal történik“. (Schulhof.) „Kitűnő alvás után a Mária Terézia-szobrot tekintettük meg, és innen a városba indultunk. Előbb azonban mindenki kapott a hires pozsonyi mézeskalácsból. A vár bizony düledező rom, de falai még állnak. Szép kilátás van onnan a városra, a Dunára, főleg Csallóköz felé . . . Délután, hazafelé utazva, elgondoltuk az egész kirándulást, és úgy tapasztaltuk, hogy a vége felé mind jobb és jobb lett, de legszívesebben mégis Nagyszombaton fogadtak, hol nem is akartak elengedni. Az út végén vígan énekeltünk is . . Sok szépet láttunk, sok mindenfélében gyönyörködtünk, az országnak ismét egy jó részét megismertük és azért már most előre is örülünk a jövő évi kirándulásnak.“ (Nősz.) Németh József\
