II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Németh József: Ifjúsági kirándulás. A Vág völgyén

36

vezetői lelkesednek szülőföldjükért, reklámfüzetei bizonyítják, hogy a dolog gazdasági oldalát is átértik. Ha egy kissé drágább is, mint másutt, a Savoy szálló kényelmes szobái, pompás étterme, jó kiszolgálása elfeledtetik azt.

29-én délután 722-kor elindulva Hegyeshalmon, Győrön át este haza értünk. Midőn e helyen is hálásan megköszönjük a fent- említett uraknak, hatóságoknak a szíves közreműködést, szabadjon még két tanulónk: Nősz Gyula (IV.) és Schulhof Andor (VI.) uti- jegyzeteiből egyet-mást közölni.

Selmec. „Nyomban ebéd után egy „kis“ sétára indultunk. Akkor kicsinek gondoltuk, de az 5 órai séta végén senkisem mondta annak. Megnéztük a Leányvárat. Vezetőnk elmondta, hogy e dombon valamikor akasztófa állt s árnyéka éjjel épen egy gazdag özvegy ablakára esett, aki ezért lebontatta az akasztófát s helyére a Leányvárat építtette. A domb tetejéről jól látni az egész Selmecet. Végig tekintünk a város zeg-zúgos utcáin. Szemben magaslik a kálvária, még távolabb egy hatalmas E-betűs erdő- irtás látszik, Erzsébet királyné emlékét hirdeti.“ (Nősz.) „Innen a Kiinger tárói tóhoz jutottunk. Ez egy mesterséges tó. Ugyanis a selmeciek, hogy a zúzok hajtására állandóan elég vizük legyen, egyes völgyek forrás- és esővizét gáttal elzárják s onnan zsilipen át bocsátják le. A főiskolai hallgatókat követve, meg is fürödtünk. Majd a Rónára, a selmeciek egyik ligetjéhez mentünk, mely neve ellenére 800 m. magasan fekszik. Ugyancsak szólt a zene, keringtek a párok, lévén vasárnap délután. Innen a br. Eötvös Lóránt- körúton, hol fegyverek, hol beomlott tárnák, kis tavak mellett haladtunk. Fárasztó, föl-le kanyargó, nem a legjobb karban tartott út ez, de pompás kilátás nyílik a mélyen lent fekvő városra, a távolban kéklő Szitnyára. Szinte szállóigeként emlegettük Vitális tanár úr mondását: „Vízszintesen félkörben“, hogy lehet megkerülni Selmecet. Selmec, mint bányaváros hanyatlik, könnyen hozzáférhető ércei már kiaknázvák s habár a múlt évben 5000 bányász dolgozott, mégis az állam 1,700.000 koronát ráfizetett.“ (Schulhof.)

Körmöc. „Két főkapun kellett áthaladnunk. Az első főkapun

I. Ferdinánd és felesége Anna domborművű képe van, a másodikon át a régi város középpontjára, a nagy kőházaktól körülvett,