II. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1911

Dr. Jánosi Béla: Brózik Károly

7

adója és fáradhatatlanul cselekvő tagja volt. Sok mindenben felvilágosítást tudott adni ott is, ahol az adatok szűkön folydogáltak és kevéssé beszédesek voltak, hiszen az ötven évből harmincnak ő maga is tanúja és tényezője volt s az átéltek emlékét híven, biztosan megőrizte. Ezzel a buzgósággal megmutatta, hogy mennyire szerette azt az iskolát, amelyhez, úgyszólván, egész hivatalos munkásságának számtalan emléke kötötte.

A jubileum évének (1905) szeptemberében nyugalomba vonult, csendben, szinte észrevétlenül, amint egész életét csendes, zajtalan, feltűnést kerülő, de mélyreható, áldásos tevékenységben élte le.

Azóta ritkábban látogatott el közénk. Nem unatkozott. Napjait nem pihenésben töltötte, csak munkája lett másnemű. Irodalmi működését is folytatta, de főleg a gyakorlati életben igyekezett érvényesülni. A városi közügyek felé terelte az a megtiszteltetés, amelyben részesült, midőn 1904-ben a közbizalom a székesfővárosi törvényhatósági bizottság rendes tagjai sorába emelte. Emellett közgazdasági tevékenységet fejtett ki, amire erős gyakorlati érzéke, megfontoltsága, józan és élés Ítélete és szakismerete kiválóan képesítette.

Brózik Károly a múlt évtizedek középiskolai tanárságának legderekabb tagjai sorába tartozott. Széleskörű olvasottságával, nagy tudásával uralkodott tárgyán, erős kötelességérzéssel, pedagógiai tapintattal és kifogyhatatlan türelemmel vezette tanítványait. Szigorúan megkövetelte tőlük feladatuk teljesítését és ügyelt fel a rendre. De a fiatalság szerette. A tanulók megérezték, hogy a szigor az ő javukra szolgál és számtalanszor tapasztalták, hogy a rideg külső melegen érző, az ifjúságot szerető, méltányos és jóakaró, aranyos szívet takar. A tanári kar tagjai megbízható, derék, önzetlen kartársukat becsülték benne. Nem hirtelen hevülő és érzéseit nyelvén hordozó természettel bírt, inkább zárkózottságra hajlott, de minden tartózkodás és merevség nélkül való, szives és kollegiális érzéstől áthatott társunk volt mindig. Ha tanáccsal, tettel szolgálhatott, azonnal készen állott rá és nagy emberismeretével, józan, tárgyilagos, gyakorlatias életfelfogásával nem egynek volt hasznára. Ha néha meghitt, baráti körben közlékennyé lett, pillanthattunk bele mélyebben gazdag, nemes leikébe.

Az Ég boldog családi élettel ajándékozta meg. Itt szerettei körében érezte magát igazán jól. Elgyönyörködött gyermekeiben,