Budapesti Tanítóképző Intézet, 1943

is jó példával jártam elől mind a magaviselet, mind a tanulás szempontjából. A jó példa pedig eredmény nélkül még sohasem maradt. Vezérgondolataink fonala állandóan az öntudatos magyarrá való nevelés körül fonódott. Még has nem is akartam volna, aíkkor is ragadt volna rám belőle valami, mert olyan életbevágóak, és a mindennapi élet nélkülözhetetlen alappilléreit hordozzák magukban, amelyek nélkül az utunk kudarcba fulladna. Neklem, aki nemzíetetn tanítója akarok lenni, nem volt nehéz ezeket életem szolgálatába állítanom. Megtanultam belőlük igazán szeretni a magyart, legfőképpen a nehéz munkával foglalkozókat. Most, amikor legutóbb hazautaztam^ a vonatban egy munkás mellé kerültem. Azonnal átadtam a helyemét és elbeszélgettem vele. Szerettem volna lehajolni és megcsókolni a2Ít a kérges kezet, mely már annyit dolgozott a Imeg- élhetésért, a fiaiért és rajtuk keresztül az egész nemzetért. Boldog voltaim, amikor a fölvidulását láttam, és gondterhes homlokáról a ráncokat is eltüntettem.«

K. J. szerint: »Most sokkal nehezebb volt az iskolai év, mint a múlt évben. Mégis úgy érzem, különb ember lett belőlem;. Igaz;, hogy a bizonyítványom talán nem lesz jobb, mint tavaly, de úgy érzem1, a lelkiek terén sokkal gazdagabb lettem* Az iskola szelleme sokat javított rajtam. Amikor egy-egy vezér- gondolatot kaptunk, mindig azon gondolkoztam, mit kell csinálnom, hogy hasznomra váljék. Ezelőtt Általában durva lelkületűnek tartották az emberek. Mikor a karácsonyi szünetben otthon voltam, többen mondották édesanyámnak, hogy egészen megváltoztam. Sokkal higgadtabb, megfontoltabb lettem. Most már osztálytársaim irányában is barátságosabb vagyok. Megtanultam azt, hogy első a kötelesség. Felhasználóik minden időt a tanulásra. Elhatároztam magamban, és a barátaimnak mondtam is, hogy idén jeles akarok lenni. Ez, úgy gondolom, íaízért nemi sikerült,** mert rövid idő alatt rengeteg tananyagot kellett elvégeznünk. Itt megtanultam azt is, hogy balszerencse nincs. Ha megtanulom; a leckét, akkor nem kell félnem attól, hqgy felelek. Ezelőtt nem mertem az emberek elébe menni, féltem tőlük. A társaságot kerültem, nem mertem az emberekkel érintkezni. Az intézetben megtanultam, hogyan kell társaságban viselkedni, és hogyan kell az emberékkel érintkezni.«

S. Z. szerint: »A mély kút vize csillogóbb, mint a Sekélye. A magábafordult ember hamar észreveszi a piszkot, mély a lélek kútját elhomályosítja. így voltam én is. Hallgatási gyakorlat alatt belenéztem magamba, és egy kicsit elrettentem. De akarattal kényszerít ettem magam a tökéletes megismerésre. Útmutatást találtam egy meghatározásban. Kant szerint: »Cselekedj úgy, hogy cselekvésed normája egy felsőbb törvénynek szolgálhasson alapul.« Szép szavaknak maradt volna ez a mondás, ha nem jönnek segítségemre a heti vezér- gondolatok. Talán legtöbbet segített nehéz akarásomban a következő: »Öntudatos magyar vagyok-e?« Hosszas alkudozás után arra jutottam: nem! Tanulni kezdtem, más, új célokat tűztem magam elé. A célokat, úgy érzem, sikerült elérnem.«

T. L. szerint: »Az eddig elért színvonal fölé igyekeztem kdrülni. Ebben nagy segítségemre volt a le 1 ki isme retv i zsgálás és a heti vezérgondolat. Ezek mindig rávilágítottak a tökéletesedés egy-egy területére. Majdnem mindegyik nyomán kellett valamit csinálnom. Az egész évi vezérgondolatot: »Többletmunka a négyzeten«, igyekeztem mindenben megvalósítani. Ennielk: a szellemében akartam elérni évvégére a jeles bizonyítványt, melynek megszerzésében a tanév előbbi befejezése, sajnos, megakadályozott. Ha a »Mephisto« henyélésre akart csábítani, csak erre gondoltam, és legtöbbször sikerült lakatot tenni a »Mephisto« szájára.«

M. A. szerint: »A vezérgondolatok megtették a [maguk hatását Igaz, eleinte kételkedtem ezek nevelő /erejében, de később mqgjgyőződtem igazukról. Ezek a gondolatok felráztak valami megmagyarázhatatlan unalmas viselkedésemből. Behatoltak a lelkem mélyébe, és ott nagytakarítást végeztek. Úgy érzem, szép eredménnyel. Megtanultam az emberek között mosolygós arccal járni. (Ehhez különben hozzájárult az igazgató úr névnapi beszéde). Megtanultam e gondolatok nyomán büszke lenni magyarságomra, s büszkén mondóm ezentúl mindenkinek, hogy magyar vagyok,, s magyar leszek akkor is, ha ez életembe kerül. Megtanultam, hogy nem üres szólamokat kell fújni, hanem ezeket tetteimmel kell bizonyítani.«

* A bizonyítvány is jobb lett, A múlt évben 10 jelese és 5 jója volt, most pedig 14 jelese és 2 jója van.

** Egy osztályzatot nem tekintve — sikerült.

4