Budapesti Tanítóképző Intézet, 1942

7

lenjei közé tartozom. Törekszem az él felé; vezetőnek.« (Édesapja és osztálytársai igazolták.)

V. Gy. III. éves: »Az én jellemző cselekvésem e sorsdöntő időkben az, hogy a jó felé »törtetek«. Minden eszközt megragadok, hogy megjavuljak. Vállaltam hallgatási gyalkpidatot, a tanári szoba előtt minden tízpercbien vigyázzban állok, rendesen tanulok. Van is eredmény: több tárgyból jól feleltem. A húsvéti szünetben munkát vállaltam,; hogy szüléimén némileg segítsek. 50 P-t kerestem.« (A tanának, a társai, az osztályvezér és szülői bizonyították.)

Ä. 1, IV. éves: »Az elmúlt nyári .szünidőben feladatunk volt a szülőföld — tanulmány megírása. Mostani lakóhelyemtől nagyon messze van a szülőfalum,. Sóikba került volna az adlaíutazás és az ottartózlkfadás. Édesanyámtól nem akartam pénzt kérni. Elhatároztam, hogy dolgozni fogok, mégpedig testi munkát. Senkinek sem szóltam erről, hanem jelentkeztem 2 hétre kubikusok mellé. Sohasem hittem volna, hogy milyen nehéz fez a injunka! Izzadtam és fájt minden tagom. Az első napon megfogadtam, hogy másnap nem megyek el semmiért sem. Mégis elmentem. Nem haltam bele. Két hét múlva büszkén mentem haza. Most már megvolt a pénzem az útra. Eljutottam négy éve nem, látott szülőfalumba, és megírtam a [riá vonatkozó tanulmányomat. Ezenkívül büszke voltam arra, hogy dolgoztam. Megismertem — részben — a csongrádi kubikusok életét. Résztvettem egy közkórház építésében, és ezzel nemzetemnek tettem jót.« (Édesanyja bizonyította.)

H. M. IV. éves: »Önként jelentkeztem a gyermekdélután rendezésére. Egyik osztálytársammal elhatároztuk, hogy amelyikünk valahányszor 4-est kap, a másiknak ad 10 fillért. Ez gyerekesnek látszik, de rám nagy hatással volt. Hogy mennyire, azt, remélem, bizonyítja majd az évvégi bizonyítványom.« (Az osztályfőnök, ,az illető társa és bizonyítványa igazolták.)

M. JK. IV. éves: »A mai időikben mindenkinek fokozottabban kell ellátnia kötelességét. Bizonyos többletmunkát, bizonyos napi jótettet kell mindenkinek elvégeznie. Ilyenkor mindig az orosz földön harcoló honvédeinkre gondolok. Egyetemes háborúban élünk. Mindenkit érint a harc jobbra vagy balra dőlése A belső frontnak tehát szilárdan kell állnia, és ez a szilárdság tettekben tükröződik. Én is iparkodtam minden közösségi munkából kivenni a részem. Szerepeltem az iskolai ünnepélyeken s a gyermekeket és a sebesült katonákat szórakoztató délutánokon. Nem riadtam vissza a rendezés munkájától sem. A Mikulás-napot a gyakorlóiskolában én rendeztem. Bizonyítványomon sokat javítottam. »Mestertanító« lettem.« (Az osztályfőnök, a tanárok igazolták.)

P. N. IV. éves: »Az idő komolysága engem is gondolkodásra késztetett. Eddig ölhetett kézzel, munkátlanul éltem, amikor mások óriási áldozatokat hoztak a közösségért és értem is. Én meg nem akartaim észrevenni1, hogy nekem is dolgoznom kell. Március végén aztán elérkezett hozzám is a figyelmeztetés: bátyám elesíett a harctéren, és ott pihen idegen országban! Ez késztetett arra, hogy gondolkodjam. És én gondolkodtam. Le1 k i ismeretvizsgá 1 atot tartottam, és nagyon sok hibámat vettem észre, amelyeket addig nem ismertem, Vagy nem akartam tudni róluk. Mennyire elmulasztottam a kötelességemet, míg ő a kötel.ességte 1 j esítés közben az életét is feláldozta! Mit gondolhat rólam, ha lenéz a mennyországból? Mert biztosan odajutott. Hát én akarok tanító lenni? Én akarok újabb magyar nemzedéket nevelni? Én, aki eddig nem dolgoztam (semmit, én akarok másokat munkáira nevelni? Másokat jó úton vezetni, amikor magam is rossz irányban megyek? Elhatároztam, hogy megfordulok. És megfordultam! Ezt már észrevették társaim is, a tanár urak •is, mert azóta rendesen dolgozom. Már jobban felelek. A lelkiismeretem is (nyugodt.« (Az osztályfőnök, a tanárok, az osztályvezór és osztálytársai i;gar zolták.) - (.

R. P. IV. éves: »Az egész esztendőben kevesebbet ettem. Mftr a tanév elején elhatároztam ezt. Sikerült is és semmi károm sem származott belőle. Segítettem édesanyámon. Hihetetlen munkával, küszködéssel keresi meg ő azt a 30 P-t, melyet fizetésül kap. Tanítványt vállaltam. A munkám 2-szer annyi volt, mint a múlt esztendőben, mégis siikerült megmaradnom azoin a színvonalon, melyet képességeim megengednek. Anyámat pedig segítem, mert keresetemből magam tudtam ruházkodni, és törlesztettem régi adósságaimat.« (A Diakonissza-Rend- ház igazgatója bizonyította.)