Budapesti Tanítóképző Intézet, 1940

A nyári vakációra utazó ifjúság boldog reményekkel, bíztató álmokkal várja a jövőt. A várakozás feszült mámorába lelkesítő hírek izgalmas percei vegyülnek. Küzdő magyar szívek biztatón szólnak a várakozó magyar szívekhez. A rádió remegteti városok, falvak, paloták, kunyhók falain át az örömkönnyeken csillogó sugarat, szórja az ígéret hírét. | ,

A magyar kormány Romániával szemben felveti a határrevizió kérdését. A határsértések megakadályozására elrendeli a részleges mozgósítást. 1940. augusztus 16-án Turnu-Severinben megkezdődnek a tárgyalások a két ország között. Románia azonban csak a Magyar- országon élő 16.000 román lakóval szemben a Romániában élő legalább százszorannyi magyarnak a népességcseréjét ajánlja fel. Ragaszkodik határai sértetlenségéhez, mire a magyar bizottság a tárgyalásokat félbeszakítja.

Az ügyet ismét a döntőbíróság rendezi. Tagjai: Ribbentrop és Ciano. A bécsi Belvedere-palotában megismétlődik 1938. november 2. A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án 43.591 km2-t csatol vissza Magyarországhoz, Erdély északi részét a Székelyfölddel és Kolozsvárral együtt. Véráldozatok nélkül jött vissza hozzánk 2/395.000 szenvedő, elfáradt testvérünk. Honvédségünk szept. 5—13. között vonul be a visszatért földre. Kifosztott helységek, megtört arcú apák és anyák, könnyesszemű gyermekek, a boldogságtól síró-nevető testvérek várják a szabadítót: a magyar katonát. A Kolozsvárra vonulás napján intézetünk az Országzászlónál ünnepel. Az egyik V. éves növendékünk köszönti Erdély hazatért részét. Határtalan az ifjú szívek lelkesedése, őszinte a növendékek öröme. E napok jelentősége teljes nagyságával tölti be intézetünk falait. A derengő hajnal fényénél tisztulni kezd az új nemzedékek célja, a fiatalság boldogan vállalja a küzdelmet minden nehézség ellen. Vállalja szebb, jövőjének boldog tudatában, és magyar öntudattal, nemzeti büszkeséggel állja a vártát. '

A magyar várta fölött pedig újra felhők tornyosulnak. 1941. március idusán még napsugaras lélekkel vett részt az Országzászlónál rendezett ünnepen, március végén már mennydörgőd az ég. És április 10-éről 11-re virradó éjjel elcsattant a magyar villám. Elhangzott a Legfelsőbb Hadúr hadparancsa:

»Előre az ezeréves déli határokra!«

A következő, várakozások gyermeke, a képzelet játékos pergése volt. 13-án, husvétvasárnap kitárulnak Újvidék kapui a magyar katona előtt. 14-én, a negyedik hadműveleti napon a magyar vitézek elérik a Duna vonalát, és a felszabadítás művelete befejeződik.

A magyar ifjúság fogadalmat tett, hogy méltó lesz őseihez. A magyar sors teljesülésével, a magyar álmok valósulásával, áldozatos szívvel, hálaadó lélekkel megyünk a magyar jövő felé.