Budapesti Tanítóképző Intézet, 1939
8 ifjúi kötelességteljesítéssel kapcsolatos hősiesség is. Ez utóbbit a széndcérdéssel kapcsolatban nem láttam. Pedig ez segített volna abban, hogy a később nálunk is észlelhető alacsonyabb hőmérsékletet necsak kényszerből, hanem szívesen viseljük el. Fájdalommal állapítottam meg, hogy az ifjúság vezetőiben nem volt meg az az erkölcsi bátorság, hogy ezzel az árral szembe nézzenek. így a tanártestülettel egyetemben egyoldalúan kellett a szénharcot megvívnom. Az ifjúság érdekében örömmel állapítom meg, hogy egy napig sem volt szén« szünet. Most, hogy utána vagyunk, ifjúságunk is örvend ennek a ténynek. Mi azonban előre tudtuk, hogy az évvége felé az ifjúság is örülni fog annak, ha nem volt szén-szünet. S mi a nehéz körülmények között való helytállás mellett ezt az örömöt is akartuk az ifjúságnak megszerezni. Ifjúságunknak ez a gyengesége a megelőző év nemes hagyománya után különösen szembetűnő volt. Az 1938/39. iskolai évben a visszacsatolt területekkel kapcsolatosan ifjúságunk magatartása minden dicséretet megérdemelt. Kitörő örömmel kísértük a magyarság sorsának minden kedvező mozzanatát. Nemcsak üres lelkesedést észleltem, hanem tettekben megnyilatkozó áldozatkészséget is. S annak ellenére, hogy ebben a megelőző évben a történelmi időknek megfelelően sokat ünnepeltünk, olyan szép tanulmányi eredményt mutatott fel ifjúságunk, mint amilyen ebben az intézetben még nem volt, amióta itt működöm. A II., III., IV. és V. évfolyamban egyetlen növendék sem bukott meg. Nem elégszem meg most azzal, hogy az iskolai évet bezárom, a jövő iskolai évre is akarok egy pillantást vetni. A jövő terveinek egyik része a múlt esetleges hibáiból fakad. A szén-üggyel és egy másik kérdéssel kapcsolatos tapasztalatom azt mutatia, hogy az ifjúság vezetőiben nem élt eléggé egy olyan átfogó, szétütő terv, amely minden részlettörekvést, minden részletállásfoglalást az egyetemes terv szerint old meg. Bár sok szép törekvést láttunk az ifjúság vezetői részéről, ilyen felsőbbrendű célkitűzés hiányában egy-két esetben megtorpantak. Ilyen egyetemes célkitűzésre való törekvést adok fel a jövő évre. Ezt mindenki feladatává teszem, elsősorban természetesen az ifjúság vezetőinek. Nem állok meg azonban az egyetemes célkitűzés elvi kérdésénél, hanem e kérdésre vonatkozólag néhány vezérgondolatot is akarok adni. Az egyetemes célkitűzést sokféleképen lehet megfogalmazni. Például így.- Krisztus szellemében szolgálom nemzetemet. És most vizsgálom, hogy ez az egyetemes célkitűzés mit kíván tőlem a napnak különböző részében, az élet különböző helyzeteiben. S ha nekem pl. nem tetszik a széthúzás, a viszály, akkor el kell határoznom, hogy tűzön-vízen keresztül követem vezéreimet (a tanártestület tagjait), még akkor is, ha pillanatnyilag nem látom be valamelyik eljárás értelmét. Ha országos viszonylatban gyönyörködöm a magyarság összetartásában, akkor a magam életével is követem ezt a magasabbrendű elvet. A nyáron, pihenés közben — mindenki elmélkedjék a következő kérdésekről: Hogyan törekszem fokozni a Krisztus szellemében való nemzetszolgálást? 1. Önmagam életében; 2. osztályom életében; 3. az intézet életében; 4. az iskolán- kívüli környezetemben. A hangsúly természetesen az elsőn van, azaz azon, hogyan törekszem fokozottabban arra, hogy a magam életében a magyar nemzetet szolgáljam. Mindenki gondolkozásának eredmé-
