Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
46 munkája. Volt közöttük olyan tárgy, mely legkiválóbb iparművészünknek is becsületére válnék. Még sokáig szerettünk volna gyönyörködni a kiállított tárgyakban, de indulnunk kellett. Vidám nótaszóval haladtunk el a Biológiai Intézet mellett és szálltunk ismét hajóinkba, hogy visszatérjünk Füredre. Útközben heves versengés fejlődött ki a két motoros között, s hol a mi, hol a másik motoros legénysége csepülte az ellenfél »ócska bárkáját«. Izgalmas hajsza után szinte ugyanabban a pillanatban kötött ki a két hajó a móló két oldalán, s ezzel mindkét legénység megelégedhetett, hiszen csak egy hajszál választotta el őket a végleges győzelemtől. Szállásunk felé haladva ütemes, kemény lépésekkel és zengő torokkal figyelmeztettük a füredieket, hogy ma »mi« vagyunk Füreden. Vacsora után gyorsan pihenőre tértünk, mert reggel 1 i5-kor kellett felkelnünk, hogy badacsonyi vonatunkról le ne maradjunk. Badacsonyból a pompás Kisfaludy-úton indultunk fel a Kisfaludy- házba, s onnan rövid pihenő után a gerincre. Visszafelé közfelkiáltással a rövidebb, de a meredekebb ösvényutat választottuk. Hangos puffanások és halk nyögések jelezték a budai prepák leszállását! Badacsonyban a széltől haragosra korbácsolt Balaton fogadott bennünket. Ütünk Tapolcára vezetett tovább. Tapolcán a nagyszerű tavasbarlangot tekintettük meg, majd ebédünk elfogyasztása után Sümegre mentünk. Sümegen első utunk a Darnay-múzeumba vezetett, hol a múzeum lelkes alapítója és igazgatója fogadott és vezetett bennünket igazi vendéglátó szeretettel. A nagy értéket képviselő múzeum az alapító Darnay Kálmán egész életét betöltő szenvedélyes gyűjtőmunkájának köszönheti minden becses darabját. Itt szinte kézzelfoghatóan láthattuk, mint jelent és mit eredményezhet egyetlen ember lelkes akarása. A műzeum után a plébánia-templomot látogattuk meg, hol éppen befejezték a nagyszerű Maulpertsch-freskók javítását. A templom belsejét teljesen elborító egységes felépítésű gyönyörű freskósorozat mély hatással volt ránk. Következő célunk a meredeken a város fölött trónoló vár megmászása volt. Meglepetve tapasztaltuk, hogy a vár egyik-másik része milyen keményen áll ellen az idő romboló munkájának. Jó étvággyal elfogyasztott uzsonna után kivonultunk a pályaudvarra, honnan Keszthelyre indultunk. Késő este érkeztünk meg ide, s a vacsora után gyorsan pihenőre tértünk, hogy másnap újult erővel élvezhessük utunk utolsó napjának eseményeit. Reggel zuhogó esőre ébredtünk. Mi lesz most? — kérdezték a sötétenlátók, és komoran összeráncolták homlokuk redőit. Nem lett más, mint az, hogy nem gyalog, de autóbuszon tekintettük meg a várost, és azzal mentünk ki Hévvízre is. Ha a környéken eddig nem tudták volna, hogy a budai tanítóképzősök jöttek meg, akkor csakhamar meghallhatták azt. A langyos vízbe szabadult sereg jókedvű hancúrozását és komoly úszó versengését még a fürdőző vendégek is élvezték. Annyira, hogy a végén az egyik öreg úr meg is jegyezte: »Ha ma kikapok az orvosomtól, azért maguk lesznek felelősek. Csak 1/4 órát szabad a vízben töltenem, és én még egy óra elmúltával is alig tudtam itthagyni magukat«.
