Budapesti Tanítóképző Intézet, 1937
45 6. A balatoni kirándulás. Hosszú tervezgetés eredménye volt a balatoni kirándulás, mely május 19-én vált valósággá. Május 19-én reggel 49 várakozással teli ifjú és 3 tanár szállt fel a balatonfüredi vonatra, hogy megkezdje háromnapos balaton- körüli tanulmányi kirándulását. Indulás után rövid időre már kialakultak az ének- és zenekarok. Gyorsan múlt így az idő, és ezzel egyenes arányban nőtt a fiúk érdeklődése: milyen is lesz a Balaton? Csakhamar ez az idő is elérkezett, s előttünk állott a Balaton hatalmas víztükre. Széleit nem láthattuk, mert a borús, felhőkkel borított éggel a messzeségben összefolytak azok. A fiúk és jómagunk is megilletődve néztük a »mi tengerünk« nagyszerű képét. Ettől kezdve egészen Balatonfüredig a fiúk a Balaton folyton változó szépségében gyönyörködtek. Balatonfüreden a diákszállóban rendezkedtünk be éjjeli szállásra. Az ebéd elfogyasztása után Füred fürdőtelepét néztük meg, majd két mótoroshajóra szállva elindultunk Tihany felé. A két karcsú motoros mély hullámokat szántva haladt célja felé. A társaságnak nagyon tetszett az út. Hogyne, hiszen közben a nap is kisütött, és fényével folyton változó színűvé varázsolta a körülöttünk hullámzó vizet. Most mindnyájan magunk szemével is meggyőződhettünk ár úi, hogy a Balaton valóban állandóan más és más színben pompázva gyönyörködteti bámulóit. Nagy ívben kikerülve a tihanyi móló sziklás vidékét, puhán odasímulnak hajóink a kikötő oldalához. Kiszállunk, s megindulunk a meredek úton az apátság ősi temploma felé. Mielőtt bemennénk a templomba, a mellette lévő park meredeken eső széléről nézzük az elénk táruló látványt: a Balaton mélyen alattunk fekszik, s hatalmas tükrén a magasból pompásan láthatjuk azt a sok színárnyalatot, mely oly különösen széppé és varázslatossá teszi Balatonunkat. Alig tudunk szabadulni e látvány bűvköréből, de indulnunk kell, mert még sok a látnivalónk. Az apátság ódon folyosóin járva önkéntelenül a távoli idők elevenednek meg emlékezetünkben. Bencés szerzetesek jönnek a pogány magyarság megtérítésére; 1055, tihanyi apátság alapítólevele... stb. Megtekintjük a kicsiny szobákat, melyek változatlanul maradtak utolsó királyunk és feleségének történeti ott-tartózko- dása óta. Az ősi felső és a XI. századból való alsótemplom megtekintése után sietve továbbindulunk. Szavalókórussal kipróbáljuk a »tihanyi echó«-t, és sikerül 9 szótagot is visszakapnunk. Majd továbbmegyünk és megtekintjük a hatalmas kálváriát, melynek minden állomását az ország egy-egy megyéjének vagy városának lelkes közönsége állíttatott föl. Itt is láttuk, hogy a semmiből vagy nagyon kevésből is lehet nagyot és maradandót alkotni, ha van hozzá elég kemény akarat és kitartás. Visszafelé megtekintettük a népművészeti házat, amelyben a Ba- latonvidék népművészeti tárgyait állítja ki és árusítja a Balaton Intéző Bizottság megbízottja, örömmel és büszkeséggel néztük a kiállított szebbnél-szebb tárgyakat, melyek mindegyike a környék népének saját
