Budapesti Tanítóképző Intézet, 1936
33 segített abban, hogy sajátos problémáikat megoldhassák. Ennek igen nagy jelentőségét láttuk. Az osztályok jó közszelleme szempontjából nagy gondot fordítottunk arra, hogy ártalmatlanná tegyük azokat, akiknek élénk érzékük van a lázadozás, az ellenzékiség, a gúnyolódás stb. iránt. Ezen az úton a rombolás vezéreiből általában az építés híveit formáltuk. Nevelő törekvéseink egyes részleteiről az alábbiakban számolunk be: 1. Valláserkölcsös nevelés. Intézetünk nagy gondot fordít arra, hogy növendékei valóban vallásosak legyenek. Életünkkel és az összes tantárgyak tanításával törekedtünk ezt a célt szolgálni. A hittanárok a vallásos nevelésről a következőket jelentik: A) A róni. kát. hittanár: »Több lelket az életbe/« Pedagógiailag is célszerűnek bizonyul egy-eg.v tanév tervszerű lelki munkájának homlokzatára jelmondatot írni. Ennek az életeszménynek realizált valósága Krisztus, az Istenember. Az Ö szelleme, mindenre kiható harmonikus tanítása: a krisztusi világnézet. Ezért választottuk a vasárnapi exhortatiok témájaként Krisztus személyét. Az Actio Catholica ezévi ifjúsági programmja főként három kiemelkedő mozzanatban jutott kifejezésre. Az első a Krisztus Király ünnepe volt. Ezen az. ünnepen, október utolsó vasárnapján, a közös szentáldozás után a következő ünnepélyt tartottuk: 1. S. Martini: Jesu Rex. Előadta a III. évf. énekkara. 2. Ünnepi beszédet mondott PadányrFrank Antal dr., tanítóképző-int. igazgató. 3. Gounod: Ave Maria. Hegedűn előadta Soós Győző V.-é. tj., orgonán kísérte Cser- venka Gusztáv III.-éves tj. 4. Mit tehetek én, a tanítójelölt Krisztus Királyért? Cserepkai János Ill.-é. tj. 5. Hevesi M. Angelika: Krisztus országolj! Szavalta Lengyel István II.-é. tj. 6. Halmos-Vitnyédi Németi: István: Himnusz a Krisztus Királyhoz. Férfikar. 7. Christus vincit... Énekelte az ifjúság. Az ifjúsági beszédre előzetesen pályázatot hirdettünk. A pályanyertes növendék, Cserepkai János Ill.-é. tj., könyvjutalomban részesült. A második mozzanat az A. C. országos ifjúsági bizottságának irányítása szerint az volt, hogy az évi lelkigyakorlatokat a keresztség szentségének öntudatosítása jegyében állítottuk be. Ennek csattanója volt a befejező közös szentáldozás után közösen elimádkozott kereszt- ségi fogadalommegújítás. A harmadik szervesen ráépített mozzanat pedig pünkösd titkának fényénél a bérmálási hitvallás megújítása volt, mint amely szentség voltaképpen a hit — és az abból szükségszerűen fakadó apostolkodás —. Résztvettünk a Katolikus Nagygyűlés Eucharisztikus körmenetén, XI. Ince pápa szoborleleplezési ünnepségén és a Felső Krisztinavárosi Templom úrnapi körmenetén. November 8-án ünnepséget tartottunk a magyar ifjúság védőszentjének, Sz. Imre hercegnek, szobránál és arra koszorút helyeztünk. — Lelkigyakorlatainkat április 1—4-ig P. Virágh Andor S. ./• vezetésével az intézetben tartottuk. A gyakorlóiskolai tanulók szülői számára
