Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szempontjainak érvényesítésével jelentettek nagy haladást. Azon szoros kapcsolatnál fogva, mely a Pedagógium fogalmában egyesített intézeteket láncolatosan egymáshoz fűzte, lehetővé, — olykor szükségessé — vált, hogy a tanártestületek egyes tagjai az intézetnek egymással érintkező tagozataiban is tanítsanak. S mikor az elemi tanítóképző intézetben is elkülönült tanárkar kezdett kialakulni: a gyakorló polgáriskola tanárai közül elébb többen, majd dr. Baló József és Miklós Gergely állandóan az elemi tanítóképzőhöz nyertek beosztást, később végleges kinevezést. Miklós Gergely e minőségében is érvényesítette az ő kiváló tanári kvalitásait, most már nemcsak a tanítójelöltek, hanem a tanítóképző tanárjelöltek didaktikai gyakorlatainak vezetésében is. Tevékenyen dolgozott a tanítóképző tanárok orsz. Egyesületében Ott is nagy figyelmet keltett a tképzők szakfelügyeletéről tartott előadása. Új helyzetében kitűnő tképző-intézeti kézikönyveket írt, a mennyiségtan, a növény- és állattan, a csillagászati és fizikái földrajz tanulásához (utóbbit dr. Baló Józseffel). Ebbe az időbe esik az Orsz. Tanszermúzeumban végzett működése is. Szaktudása és gyakorlati érzéke ébresztették fel benne a tanszerek ügye iránti érdeklődést. Ez az érdeklődés vezette őt külföldi tanulmányútjaiban, melyeknek során Ausztria, Olasz-, Angol- és Németország ily célú intézményeit s a bécsi tanszerkiállításokat tanulmányozta. Amikor Kozocsa T. — lintézetünk egykori tanára, s a Tanszer- múzeum titkára — 1895-ben elhunyt, helyét Miklós Gergely töltötte be; mikor pedig Staub Mór, a Tanszermúzeum igazgatója — e tisztben Gyertyánffy utóda — 1904-ben meghalt, e múzeum ügyeinek vezetésével Miklós Gergely bízatott meg helyettes-igazgatói minőségben. Ekkor történt a múzeumnak a Tanítók Házába való átköltözése. Az 1906. évben a múzeum igazgatását Vángel Jenő vette át, de a titkári teendőkkel újra Miklós Gergely bízatott meg. Ha elgondoljuk az ily intézmény működéséhez kellő munkát, a szemléltető eszközök, az iskolai felszerelés s a tanszeripar fejlesztése érdekében szükségessé vált kezdeményezések, véleményezések nagy tömegét, csak akkor bontakozik ki előttünk az a munkakör, melyet Miklós Gergelynek be kellett töltenie. E hivatali munkálkodáson kívül Miklós Gergely természetrajzi, természet- és vegytani kézikönyveket is írt a népiskoláknak; számos cikke, tanulmánya jelent meg a tanügyi lapokban, olvasókönyvekben (pl. »A polgári és felsőbb leányiskolák reformja«, — »Az iskola egészségügye«, »A kenyér és a kenyeret szolgáltató termékek«, »A test melege, a ruházat és ruházkodás«, »A mezőrendőrségi törvény és a néptanítók«, »A történelem előtti idők«, »A tanító az iskolán kívül«, »A szőlőművelés és borkezelés«, stb.). 4