Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935

Pipán P|^|pp|!|p||)pppf!!|||il cpppppiPIPilHR nippiPP Wf»»pfPW|

50 pengőt adtak a következő kísérő sorokkal: »Annak a szegénysorsú V.-éves növendéknek, aki lélek szerint Frank igazgató úr legkiválóbb tanítványa«.

Ha összehasonlítjuk a kedvező és a kedvezőtlen eseteket, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy több a kedvező, mint a kedvezőtlen példa. Azonban még mindig aránylag sok a szomorú jelenség. Tárgyam természeténél fogva eddig inkább a volt növendékekről beszéltem. Most próbáljuk ezt a kérdést a jelenlegi növendékek leikébe vetíteni. Általánosságban azt mondom: törekedjenek magukban olyan lelkivilágot kialakítani, hogy egyrészt az első csoportban említettek önző világától mentesek lehessenek, másrészt pedig követhessék a másik csoportban említettek szép példáját. Az ilyen lelkivilág nem adódik magától és nem adódik egyszerre. Erre már most kell megfelelő cselekvésekkel előkészülnünk. Hogy mit kell tennünk, erre jó kiinduló pontul szolgálhatnak a következő kérdések.

1. Vájjon hálás voltam-e eddigi tanítóim és tanáraim iránt azzal, hogy az illető iskola elvégzése után felkerestem-e őket személyesen vagy írásban? Vájjon imádkoztam-e értük? Vájjon az első évesek írtak-e a nyáron a volt igazgatójuknak vagy osztályfőnöküknek? Milyen lelkülettel gondolnak vissza rájuk? Miután a hálának egyik ismertető jegye a kitartás, azért azt is kutassák, vájjon kitartóak voltak-e ebben a kérdésben? — Fiúk! Kívánatos ebből a szempontból nagyon szigorú önvizsgálatot tartanunk és, ha kénytelenek vagyunk magunkat elmarasztalni, akkor siessünk az elkövetett hibát jóvátenni.

2. A hálának egyik fontos neme, hogy iparkodjanak magukban tovább ápolni azokat az értékeket, amelyeket eddigi tanítóiktól, tanáraiktól kaptak.

3. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon sikertelenségek esetén magukban, vagy a tanár urakban keresték-e a hibát. Aki a tanár urakban kereste a hibát, az kétségtelen jelét adja annak, hogy hálátlan.

4. Vessék fel magukban a kérdést, vájjon szüleik iránt való hálából pontosan elvégezték-e otthoni és iskolai kötelességüket? Megtartották-e az otthon és az iskola szabályait? Tanultak-e olyan vasszorgalommal, hogy ezzel szüleik áldozatkészségét meghálálják? Minden egyes növendék a saját egyéni körülményei alapján külön kérdéseket is vessen fel magában. így pl. az a növendék, aki a nővérétől kap támogatást, vesse fel a kérdést, hálás volt-e a nővére iránt, a kapott segítségért.

5. Aki az intézettől kapott bármiféle segítséget, vesse fel magában a kérdést, vájjon kifejezte-e ezért hálás köszönetét, és küldött-e a Mindenekalkotójához a segítőkéz érdekében egy hálás fohászt? De vesse fel magában azt a kérdést is, vájjon nem volt-e követelődző, azaz nem gondolta-e, hogy ezt a segélyt kötelesek neki megadni. Aki ilyenben kénytelen önmagát elmarasztalni, gondoskodjék a tisztogatásról.