Budapesti Tanítóképző Intézet, 1935
a köszönet és hála érzelmét felébreszteni és fejleszteni. Eddig sokszor megtörténhetett, hogy mondottuk: »Ne köszönje! Váljék egészségére, amit kapott!« Ezentúl kötelességünknek tartjuk, hogy ne tiltakozzunk a köszönet ellen. Eszközöknek tekintjük magunkat a nemzet életében. Eszközöknek tekintjük magunkat a nemzet életében, de nem az indokolatlan egyéni érdekek szolgálatában. Eszközöknek tekintjük magunkat, amelyen a növendékek gyakorolhatják magukat. Rajtunk gyakorolják a köszönet és hála kifejezését is. Ilyen gyakorlás után talán az életben is jobban fogják érezni, hogy mindent meg kell köszönni és pedig sürgősen. Bár a jövőben a maguk érdekében azt kell csinálnunk, számot tartunk arra, hogy a jövőben is olyan vélemény alakuljon ki a tanártestület ilyen irányú munkájáról, mint ahogy azt a megboldogult végzett növendékünk, Pintér György írta oklevelének megszerzése után. Levelének vonatkozó helyén a következőket mondja: »Egyes látható jelekből biztosan tudok következtetni, hogy mennyit dolgozott értünk Igazgató Úr. Nem azért, hogy utána fogadja a hálálkodók köszönetét, hanem apostolkodásból.« — A jövőben sem azért teszünk valamit, hogy köszönetét arassunk, hanem a maguk és a nemzet jövője érdekében figyelemmel kísérjük, vájjon a köszönet és hála érzelme hogyan alakul. A nyáron beszélgettünk ilyen kérdésekről, ekkor Frigyes tanár úr említette, hogy a cserkésztáborozás után egy cserkész sem akadt, aki megköszönte volna neki a munkáját. Somorjai József megköszönte az apródokkal való foglalkozást, a többiek közül egynek sem jutott eszébe, hogy köszönetét mondjon. Nagyon csodálkozom ezen. Elgondolkoztam a helyzeten. Vájjon mi lehetett ennek az oka? Talán a következő. Frigyes tanár úr olyan lelkesen fogta meg a táborozás kérdését, olyan sokszor buzdította a cserkészeket arra, hogy vegyenek részt a táborozáson, hogy végeredményben úgy látszott, mintha Frigyes tanár úrnak szívességet tennének azzal, hogy a táborozáson részt vesznek. S majdnem úgy látszott, hogy Frigyes tanár úr az, akinek köszönetét kellene mondania a cserkészeknek. Ez a hiba azért elég súlyos hiba, mert a cserkészek emberebb emberek és magyarabb magyarok óhajtanak lenni. Hogy ezt a hibát a jövőben csökkentsük, ebben az évben csak akkor lesz táborozás, ha a növendékek maguk kérik Frigyes tanár urat arra, hogy készítsen elő táborozást. 1 i !'!!!' ! f ' [ ETT Lehet, hogy most valaki ezt gondolja magában: Azért intézetünkben nem olyan szomorú a helyzet, mint ahogy azt ez a néhány példa mutatja. Más intézetben, ahol esetleg kevesebbet törődnek a nevelés kérdésével, talán még durvább hibák is vannak, a társadalmi életben pedig épenséggel súlyos hibák észlelhetők e kérdésben. Aki ezt mondja, annak azt felelem: Lehet, hogy igaza van. Azonban az nem nyugtat meg engem, hogy másutt még nagyobb a hiba. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ebben az intézetben és az innen kikerülőkben ez a hiba ne legyen, vagy legalább is csak minimális mértékben legyen. S minél nagyobb a hálátlanság, az önzetlen ragaszkodás a társadalmi élet11