Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934

ból, amelyekben ll.-éves növendékek beszámolnak arról, miféle értéke van annak, hogy ők már hospitálnak.

Ebben az évben is folytattuk a cselekedtető úton való tanítást. Ennek egyik értékes gyümölcse az, hogy intézetünkben évente rendezendő tanítási versenyben is lényeges szerep jutott a munkáltató tanításnak.

Hogy növendékeink lelki világával való foglalkozást folytattuk, hogy mintaképek felállításával, jellemük formálásával is törekedtünk jobb eredményt biztosítani, erről értesítőnk vezércikke is tanúskodhat.

Arra törekszünk, hogy a végzett növendékekkel kapcsolatot tartsunk fel, arra törekszünk, hogy az intézetből való távozás után is szolgálhassuk lelki egyensúlyukat. Az elmúlt évben intézetünk munkájának az életben való eredményét azzal kísértük többek között figyelemmel, hogy az 1933/34. iskolai évben végzett egyik növendékünket (Szabó Jenő) — eredeti és sikeres népművelési munkája alapján — felvettük a Budapesti Állami Tanítóképző-Intézeti Iskolatársak közgyűlésének felolvasói sorába. Szabó Jenő értékes munkássága igen nagy hatást gyakorolt mind a volt iskolatársakra, mind az intézet jelen volt növendékeire.

Az összhangzatos embernevelés elvénél fogva a testnevelésről sem feledkeztünk meg. A versenyre való készülés gondolata nélkül intézetünk a Kisok versenyén győztes lett. Budapest területén a középfokú iskolák szakaszversenyén intézetünk — mint első helyezett — a „legjobb szakasz” címet nyerte. E verseny alkalmával vitéz rumwerthi Rapaich Richárd az 0. T. T. társelnöke, a következőket mondotta: „A tanítóképző-intézet szakaszának munkája minden kritikán felül áll. örömmel látom ezt a gyönyörű eredményt, kérem tolmácsolja az igazgatóságnak teljes megelégedésemet és dicséretemet. Annál is inkább örömmel tölt el a látott kiváló teljesítmény, mert a tanítóképző-intézetekben folyó kiképzésre a legnagyobb súlyt helyezem. Meggyőződésem, hogy a tanítóság az, melyre az ország talpraállításában vezető szerep hárul, és az iskolán- kívüli ifjúság nevelésére elsősorban a tanítóság van hivatva. A látott kiváló munkáért a szakasz kiképzőjét megdicsérem és kérem, hogy tovább is hasonló szorgalommal és kitartással folytassa eredményes munkásságát.”

Rendeletek alapján az intézet évi történetére vonatkozólag a következőkről emlékezünk meg. A V. K. M. 72.820/1934. V. a. 2. ü. a. számú rendeletével megengedte, hogy a tanítóképzőintézetek I. és II. évfolyamába Tanulmányi Értesítő vezettessék be. Ebben az évben a tanártestület öt tagja (Padányi- Frank Antal dr., Németh Sándor, Éber Rezső, Lux Gyula dr., Váradi József) küldetett ki képesítővizsgálatokra elnöki, illetőleg miniszteri biztosi minőségben. A V. K. M. köszönetét mond Padányi-Frank Antal dr. igazgatónak, Szalatsy Richard és Ferenczi István gyakorlóiskolai tanítóknak a tanítói tovább- 32 -