Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934
lemzésekben sok hibát felsoroltak, de mindegyikből kirikított, hogy a munkát nem szeretem és teljesen az egoizmus világában élek. Hibáimat beismertem és azonnal az írtó-hadjárathoz kezdtem, melynek módját Igazgató úr megmutatta. IV.-éves koromban minden közmunkában résztvettem. Mint V.-évest, Igazgató úr a kultúresték rendezésével bízott meg. Ebben a munkakörben való dolgozás ébresztette fel bennem a munka utáni vágyat. Ezen az úton éreztem először a munkával járó örömet, és azt, hogy egyéni érdekeink mellőzésével a közösség ügyét szolgálni oly lelki boldogság, amelyet csak a krisztusi önfeláldozó szeretet biztosíthat számunkra. Ez adta meg a lökést ahhoz, hogy az életben is dolgozzam az iskolánkívüli népművelés terén. Kedves Barátaim, arra kérlek benneteket, kövessétek ezt az utat. Ez fog titeket meggyőzni majdan annak igazságáról, hogy az állástalan tanítónak nem kell következéskép elcsüggednie és tespedésben várni a megváltást, hanem addig is, míg állásba jut, feltétlen keressen magának munkakört, még tiszteletdíj nélkül is, mert különben szégyenletesen elsikkad a tömegben, megcsonkul erkölcsében s elerőtlenedik hitében. Azért munkát keress! Az iskolánkívüli népművelés elég nagy terület, ezen te is megvetheted a lábad. Szerezzed meg magadnak azt az örömöt, amely a munka örökös ritmusát duzzasztja beléd! A munkánk folyamán érzett kis örömöket tudjuk nagynak érezni. Ha úgy neveljük magunkat, hogy a munkánk eredményeként mutatkozó apró örömök is betöltik lelkünket, akkor nem tartjuk magunkat szerencsétleneknek, mellőzötteknek, protekciónélkülieknek és figyelembe se vett senkinek. Akkor érezzük, hogy tudunk használni embertársainknak, akkor érezzük, hogy van bennünk valami tartalom, amit a nemzet érdekében kamatoztatnunk kell és ez be kell, hogy töltse a lelkünket! Ifjúságunk törhetetlen ideálizmusa az akarattal párosulva minden nehézségen átsegít! Ne féljenek azok az élettől, akik szeretik a munkát! Ezeknek a munkájuk lesz a legjobb pártfogójuk és én erősen hiszem, nem maradnak sokáig állás nélkül, mert a munkát még ma is megbecsülik! önmagad büszkesége leszel, ha dolgozol! Ne roskadjunk tehát magunkba, hanem nekiszegzett, józan fejjel, kirántott derékkal és erős akarattal küzdj ünk a nehézségekkel! Én hiszem, hogy nincs hiábavaló küzdelem! Szabó Jenő.- 30 -
