Budapesti Tanítóképző Intézet, 1934
tér el céljától. Amit az év elején célul kitűztem, azt iparkodtam teljes erőmből szolgálni. Éjjeleken át virrasztottam is, s ha néha-néha lankadtam munkámban, eszembe jutott Igazgató úrnak tett ígéretem és nem csüggedtem. Isten nevével kezdtem el mindig dolgozni, Istennek adtam hálát, amikor befejeztem munkámat. A jó Isten nem hagyott el”.* A következőkben bemutatom, hogy jelöltjeink öt-éves küzdelme az erkölcsi és előmenetel területén milyen eredményre vezetett. Ezeket az eredményeket olyan jellemrajzokban mutatom be, amelyeket kitüntetett növendékeinkről társaik írtak. E jellemrajzok következőként hangzanak. Az utolsó a kitüntetettek sorában (Képessy József) önmagáról az iskolai év végén a következőket írja: Mennyiben és miben látom előmenetelbeli emelkedésemet ? „Megtörtént a zárószámadás . . . Minden dolgom rendben volt; hiányok nem maradtak fenn. Ha most azt kérdezem magamtól, hogy mi volt a közvetlen előzmény, úgy a rövid felelet ez: munka, több munka, legtöbb munka. Az emelkedésem okát kutatva, nehéz helyzetben vagyok — nem találok eléggé alkalmas kifejezéseket, noha az igazság a legkevésbbé érdemel elfalazást. A múlt évi záróünnepélyen az akkori mestertanító Márk, jellemzésében hallottuk a következő szavait: „Ha még egy évig járnék ide, jeles lennék”. Ez megfogott; hiszen nekem van még egy esztendőm, én még lehetek jeles. És majdnem az lettem . . . Ez csak egy kis oxigén-többlet volt a tanulás tüzére, a meggyulladás még előbbre visz. Azt szokták mondani, hogy a IV. évfolyam a tanítóképző sarkköve. Ez az évfolyam a tisztítótűz, ahonnan megújult énnel távoznak a növendékek. Ezek közül való vagyok én is. Ezen az alapon fogtam a munkához. Dolgoztam én máskor is, de így ilyen őszintén, ilyen szívből még soha. Még nem láttam munkám eredményét papíron, de lelkiismeretem, önismeretem elnöklésével megtartotta az osztályzó-konferenciát. Eredmény: az eddigiekkel szemben erős haladás — tudásban, lélekben, hivatásszeretetben. S most, hogy számot vetek, úgy érzem, hogy e bizonyítvány nem az enyém . . . Minden fényes pontja az intézet szellemének egy-egy gyöngyszeme, mely Locke és társainál is fényesebben igazolja — egyénileg — a nevelés lehetőségeit”. Fiúk! Kövessék ezeket a példákat! *' Az ezelőtti év végén osztályzatainak összege 41 egységet képviselt, most pedig 32. Szép eredmény. Érdemes arra, hogy a többiek erőt merítsenek ahhoz, hogy több szorgalommal ők is nagyobb eredményt érhetnek el. (Igazgató.)- 18 —