Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933
amikor négy évvel ezelőtt arra törekedtem, hogy a gyakorlóiskolai munka alól részben felmentessem, azzal tiltakozott ez ellen, hogy gyermekek nélkül nem tud meglenni. S ha valaki most azt mondaná, íme mégis elmegy, akkor azt mondom, igen, innen elmegy, de most az összes magyar gyermekeket fogja szeretni, az összes magyar gyermekek tanítói felé sugározza a szeretettől áthatott pedagógiai elveket. Ha a neveléstanban a tanító főbb jellemvonásairól tanulunk, akkor megemlékezünk arról is, hogy a tanító szeresse a gyermeket. Ilyenkor mindent elkövetek, hogy ez necsak szó maradjon, hanem valóság is legyen. Azt is szoktam mondani, ha a módszeres elvekben esetleg hiányok is vannak, de ha a tanító szereti a gyermeket, akkor rendelkezik azzal a legfőbb eszközzel, amely tanítói munkájához szükséges. A gyermekek iránt való szeretetből következik mindannak a kikutatása, amire a jó eredmény szempontjából szükség van. Annak ellenére, hogy nagy gondot fordítunk arra, hogy növendékeink megszeressék a gyermeket, sohasem vagyunk bizonyosak abban, hogy milyen fokig sikerült a gyermekek iránt való szeretet felébresztése. Azért mondom, ha valahol még hiányok volnának, nézzék meg Drozdy Gyulát s úgy szeressék a gyermeket, mint ő. S ha valakinek most a tanító többi főbb jellemvonásai jutnának eszébe, akkor azt mondom, nézzék meg Drozdy Gyulát, s az ő példája szerint törekedjenek arra, hogy tanítói munkájuk ne hivatalt, hanem hivatást jelentsen, hogy legfőbb bírájuk a nemzetben és a hitben gyökerező lelkiismeretük legyen, hogy előbb önmagukat formálják olyanná, mint amilyenekké tanítványaikat nevelni szeretnék. Drozdy Gyula útját kövessék az önművelésben. Milyen szép most Drozdy Gyula helyzetét szemlélni! De azt hiszem, senki sem gondolja azt, hogy ez csak úgy magától jött. Ezért a fényes helyzetért nagyon keményen meg kellett dolgoznia. Hogy maguk, fiatal barátaim ebbe a munkafolyamatba minél jobban belekapcsolódhassanak, elmondom, hogy Drozdy Gyula irodalmi pályája mivel kezdődött. Hát mivel? Nagyon egyszerű munkával, azzal az egyszerű munkával, amelyet már a IV.- és V.-éves növendékek is csinálnak. Melyik az? A vázlatkészítés. Csakhogy növendékeink és Drozdy Gyula között az a különbség, hogy növendékeink esetleg csak azért csinálnak vázlatot, mert ez kötelességük, — Drozdy Gyula pedig ezeket még akkor is csinálta, amikor már nem volt előírt kötelesség. A hivatásszeretet íratta meg vele ezeket a vázlatokat. Először csak vázlatokat készített a saját használatára, majd kibővítette azokat tervezetekké. Ezek a gyakorlati tervezetek lassacskán folyóiratokban kezdtek napvilágot látni. Idővel pedig olyan tökéletesedésen mentek keresztül, hogy a Népiskolai Utasítás nagyobb része nem egyéb, mint e gyakorlati tervezetekből leszűrhető elmélet. Fiúk! Olyan lélekkel csinálják most a váz— 29 —