Budapesti Tanítóképző Intézet, 1933

A) Az iskolai év története.

Ennek az iskolai évnek a legkiemelkedőbb eseménye az, hogy a Budapesti Tanítóképző-Intézeti Iskolatársak Egyesületével egyetemben felállítottuk intézetünk első emeleti folyósóján intézetünk hősi halottainak emlékművét. (Erről az alábbiakban külön beszámolunk.)

Intézetünket nagy szellemi veszteség érte azzal, hogy a V. K- M. 51.156/1933. el. ü. számú rendeletével a már fogalommá lett Drozdy Gyulát intézetünknél eddig viselt szolgálata alól felmentette és a Néptanítók Lapjá-hoz felelős főszerkesztői minőségben beosztotta. (Alább közöljük azt a beszédet, amelyet az intézet igazgatója Drozdy Gyula búcsúztatása alkalmával mondott.)

A V. K. M. 72.474/1933. V. a. 2. sz. alatt kelt rendeletével Drozdy Gyula helyébe Ferenczi István gyakorlóiskolai tanítót helyezte intézetünkhöz. Szeretettel üdvözöljük intézetünkben a jónevű kollégát. Jellemzésére sikerültnek találom azt a néhány sort, amelyet egyik nyíregyházi tanítványa (Sülé Imre) mint polg. iskolai tanárjelölt írt abban a dolgozatban, amelyben kérésemre volt tanárainak módszerét ismertette. E néhány sor így hangzik: »A gyakorlóiskolát gyakran látogattuk, s annak kiváló vezetőjétől: Ferenczi Istvántól sok szép és nemes dolgot tanultunk. Egész tanítása alatt tanítványai szinte csüngtek rajta. Az iskoláért élt. Tanításába teljes énjét belefektette. Saját maga is élvezte tanítását. Együtt kacagott és együtt sírt az anyaggal, de ez nem volt nála színészkedés, hanem lelke melegéből fakadt. Maga is bevallotta, hogy együtt él az anyaggal. Minket is mindig arra kért, hogy a lelkünket adjuk oda egy-egy tanításhoz. Éljünk úgy, ahogy tanítunk, mert a gyermek a legjobb megfigyelő, egy rossz sejtés elegendő ahhoz, hogy egy évig eredménytelenül dolgozhassunk. Nagy gondot fordított tanításaiban az alkalmazásra is. Nem tartotta értékesnek azt a tanítást, amely a tanult anyagot nem igyekszik az élet szempontjából értékesíteni. Tanításában mindig megcsillantotta egy magasabb lény létezését«.

A V. K. M. 95.755 IX. sz. alatt kelt rendeletével nyugdíjba helyezte dr. Keleti Gyuláné szül. Zsoldos Hermin intézetünkhöz beosztott áll. tanítóképző-intézeti tanárt. Keleti Gyuláné példát mutatott arra, hogyan kell az irodában úgy dolgozni, hogy az írásokat a hivatalfőnök — akár átolvasás nélkül is — nyugodtan aláírhassa.

Súlyos veszteség érte köztartásunkat azzal, hogy a korhatár miatt a V. K. M. a fennálló rendelkezések értelmében 96.704/1934. IX. sz. a. kelt rendeletével nyugdíjba helyezte özv. Pessina Vilmosné szül. Szabó Irén intézeti gazdasszonyt.

II.

— 25 —