Budapesti Tanítóképző Intézet, 1932

пак a lelkében, akinek a megélhetésért otthon vagy másutt dolgoznia kellett.

Azt hiszem, az eddigiekből látható, hogy a felsorolt örömforrások helyenként keserűséget kelthetnek. Azután azt is láthatjuk, hogy egyes örömök nagyon alkalomszerűek, nekünk pedig — az érintett nemes örömök mellett — rendszeres örömökre, rendszeres derültségre van szükségünk. Nekünk olyan örömforrásra van szükségünk, amely nem okoz másnak keserűséget, olyan örömforrásra van szükségünk, amely nemcsak alkalomszerűen, hanem rendszeresen jelentkezik. Vájjon mi lehet az az örömforrás, amely mindig rendelkezésünkre áll? Aki kitalálja, gondolatát hangosan elmondhatja. (Tanulás, dolgozás.)

Ha most egyesek hangulatának akarnék hangot adni, akkor azt kellene mondanom: „Ez az év megint rosszul kezdődik“. A megnyitóbeszéd kezdete örömmel kecsegtet bennünket, s végül kiderül, hogy még sem derül ki ez az év sem. Mert a bevezetés derültsége, világossága — a munka szürkeségébe, sőt a keserves dolgozás sötétjébe vezet.

Akik nagyon sötéten látnak, akik hadat üzentek a munkának, akik örök ellenségüket, végveszedelmüket látják a dolgozásban, azok esetleg a pécézéshez hasonlítják a beszédemet. Tudjuk, hogy ebben a műveletben a halat azzal kecsegtetik, hogy kedves pecsenyét kap, s végül kiderül, hogy horogra akad. Lehet, hogy a hasonlat nem is rossz. Csak azt kell tudnunk, hogy ne rugaszkodjunk a munka horga ellen, különben vétünk saját érdekünk ellen. Ugyanis a halász horga és a munka horga közt lényeges különbség van, amennyiben a halász horga kioltja a hal életét, a munka horga pedig új életre kelti az ifjút.

Arról szeretnék néhány szót mondani, hogy ez a munka, a tanulás, a dolgozás nem is olyan szürke, nem is olyan sötét, nem is olyan keserves, mint ahogyan azt egyesek látják, sőt ellenkezőleg, a legtisztább és a legkiadósabb örömök forrása.

Az öröm és a tanulás gondolatát ebben a tételben kötöm ösz- sze: „öröm, hogy lehet tanulni, öröm, hogy lehet dolgozni“. Amennyire az ifjúságot ismerem, tudom, hogy ezt többen kétkedve fogadják. De azt is tudom, hogy az ifjúságot igaz érvekkel meg lehet győzni. Ez az állításom pedig az igaz érvek egész sorozatával igazolható.

i. Ilyen érv meríthető abból, ha összehasonlítjuk a tanítónövendéket azokkal az ifjakkal, akik nem tanulhatnak. Ilyen pl. az iparostanonc, a kereskedőtanonc, a kifutó fiú, a kisbéres, a napszámos ifjú, stb. Ezek az ifjak legalább is annyit dolgoznak, mint egy diák. Többen közülük még többet dolgoznak. Legtöbb4