Budapesti Tanítóképző Intézet, 1931
intézet igazgatói teendőinek ellátásával. Balázs Béla kir. főigazgató úrnak az intézet nevében köszönjük azt a szeretetet és megértést, amelyet — mint az intézet igazgatója — tanártestületünkkel szemben tanúsított és azt a segítséget, amelyben intézetünket részesítette. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 840—11—419/1931. sz. a. kelt rendeletével az igazgató állandó helyettesítésével az 1931 — 32. és az 1932—33. isk. évek tartamára Németh Sándor c. igazgatót bízta meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 640—x—92/1931. sz. rendeletével Drexler István nevelői szolgálatra beosztott polgári iskolai helyettes tanárt a dunapataji állami polgári iskolához helyezte át, helyébe Szabó Béla tanítóképző-intézeti óradíjas helyettes tanárt bízta meg intézetünkben a nevelői teendők ellátásával. (840—ii—303/1931.) Elvi jelentőségű az a miniszteri rendelet, amely 39.076/1932. VIII. d. sz. alatt az elemi iskolák gyakorlati irányú működésének kimélyítése tárgyában jelent meg. Annak ellenére, hogy eddig is a gyakorlatiasság szellemében folyt gyakorlóiskolánkban (s az egész intézetben) a tanítás, elhatároztuk, hogy újból szemlét tartunk nevelői munkánk felett, s ahol a javításra lehetőség nyílik, ott törekszünk munkánkat — amennyiben az nem függ külső tényezőktől (nagyobb gazdasági terület stb.) — még tökéletesebbé tenni. Olyan tanítókat akarunk nevelni, akik képesek lesznek majdan az életben ezt a rendeletet lélek szerint végrehajtani. Ez a gondolat vezet bennünket 1. akkor, amikor az intézetben megmutatjuk, hogyan kell az elveket a gyakorlatba átültetni; 2. akkor, amikor a növendéket arra tanítjuk, hogy tnunkájában majdan a község szükségleteihez kell alkalmazkodnia; 3. akkor, amikor a szótanulás (ver- balizmus) ellen küzdünk; 4. akkor, amikor arra törekszünk, hogy azt tanítsuk, amire a tanítónak szüksége van; 5. akkor, amikor a növendéket tájékoztatjuk abban az irányban, mit kell majdan tennie, hogy mind ő, mind tanítványai felnőtt korukban a családdal (anyagi és szellemi feladataikat), a társadalommal, a nemzettel és az egyházzal szemben való feladataikat megoldhassák; 6. akkor, amikor a szórakozás nemes módjaira rámutatunk; 7. ükkor, amikor rámutatunk arra, hogy a gyakorlatiasságnak van anyagi és szellemi oldala (az embereknek egymással való érintkzése); 8. akkor, amikor észrevétetjiik azt, hogy az érdeken keresztül szolgálhatjuk az értéket. Ami arra a végső következtetésre vezet, hogy a gyakorlati életre való nevelés gondolatával ideális célt szolgálunk. A tanítóképzés szempontjából nagyhorderejű az a miniszteri rendelet, amely 59.439/1932. VIII. d. ■sz. a. a magyar beszéd- és fogalmazás intenzívebb tanítása tárgyában megjelent. — A helyes beszéd és helyes fogalmazás olyan tanítói jellemvonás, hogyha e területeken növendékünk lényeges fogyatékosságot mutat, alkalmatlan a tanítói pályára. Megnyugvással állapítjuk meg, hogy tanár- testületünk eddig is gondozta ezt a kérdést, az 1929—30. isk. évben 24
