Budapesti Tanítóképző Intézet, 1930

Megtekintettük testvérintézetünket, az ev. tanítóképzőt, Sopron szép parkjait és próbáltuk felfokozni erőinket, hogy délután igénybe vegyük a brennbergi bányaigazgatóság már korábban kieszközölt engedélyét a bányaművek megszemlélésére. A nagy meleg azonban visszariasztőtt a tekintélyes úttól. Különben is másnap reggel 5-kor indult a vonatunk hazafelé. Ilyen nagyobb teljesítményre nem vállalkozhattunk. Ehelyett a Panoráma-úton kisétáltunk a Lőverek szép villái közé és onnan gyönyörködve a szépfekvésü városban, összegeztük azt a sok szépséget, értéket, amit- közelről, távolról megnéztünk. Méltattuk Sopron múltját (kezdve a purgstalli-telep- től), jelentőségét, mostani nehéz helyzetét és megfogadtuk, hogy ennek a remek városnak szépségeit, a hazához való hűségét, nagyra- hivatot.tságát szerény erőinkhez mérten mi is hirdetjük.

Kirándulásunk negyedik napjának reggelén, fél 8 órakor, már Győrben voltunk. Amilyen szeretettel állottak rendelkezésünkre a soproni tanítóképző tanárai (különösen vitéz Lenky), olyan melegséggel fogadtak és vezettek bennünket a r. kát. testvérintézet fiatal tanárai: a Polesinszky-testvérek, dr. Szólás Rezső és a fáradhatatlan, kedves igazgató: Jakab Ferenc. Csak délután két óráig időzhettünk Győrben, de ez a félnap az ő buzgólkodásuk révén kifogyhatatlan emlékekkel telített meg mindnyájunkat.

Első utunk az állomástól alig néhány lépésnyire lévő szép városházára, majd a Bisinger-sétányon keresztül Győr legforgalmasabb útjára, a Baross-utcára vezetett. Megnéztük a pompáshatású Erzsébet-tér régi, szép házait és a karmeliták karcsú, belül ékes képekkel (M. Alt'omonte-tői díszített templomát). Átsétáltunk a Rába- szigeten lévő szép Sétatér déli és északi végére, majd a belváros jellegzetes kis megtört (Sarkantyú-köz, Lépcső-köz) utcáin keresztül eljutottunk Győr szerény emelkedésű legmagasabb pontjára, a Káptalan-dombra. Itt szebbnél-szebb látnivalókat nyújtott az ősi, sok renováláson keresztülment székesegyház, melynek különösen freskói (az igen termékeny bécsi Maulpertsch A. A.-töl), ón-domborműves oltárai (Donner R. tanítványától, Müller-tői) tűntek fel. De legnagyobb hatást tett mindnyájunkra a székesegyház déli oldalával összefüggő gótikus Héderváry-kápolna megbecsülhetetlen kincse, a Szt. László királyunk teljes ereklyéjét tartalmazó aranyozott ezüst és zománcolt herma, mely a magyar ötvösművészetnek egyik leg- csodásabb büszkesége.

Láttuk a püspökvár szép lépcsőházát, régi csúcsíves kápolnáját, festői kertjét, honnan jól megfigyelhettük a serényen épülő Duna- fürdőt, a mosoni Dunán átvezető új hidat (melyen később mi is átgyalogoltunk). Majd a Széchenyi-tér felé haladva, élveztük a szép barokk-alkotások végeláthatatlan sorozatát; az Apáca-utca végéből a kb. 8 m magas, vasráccsal körülvett frigyszekrényt, a remek Apát- úr-házat, a „vastuskós“ házat, régi városházat, magyar ispitát, megyeházát, a Józsa-féle korabarokk, szép erkéllyel és hatalmas at49

4