Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929

és tanítónőképzőkben általánosan használt «Testi élet ismer­tetése» és »Egészségtan» című tankönyvei. Az előbbi már har­madik kiadásban jelent meg, ami kiválóságát bizonyítja. A jó tankönyv szerkesztéséhez nemcsak szakismeret, hanem pedagó­giai műveltség is szükséges, mert csak a kettő arányos, harmo­nikus alkalmazása teszi a könyvet használhatóvá. Még egészen kezdő tanár korában Baló József igazgató­jával társulva, írta meg egészen új ösvényeken haladó népisko­lai «Természetrajz»-át s hozzá útmutatásul szolgáló «Kalauz»-t. Ezen kis könyvben fejti ki a természetrajz népiskolai tanítá­sának igazi útjait és módjait. A benne foglalt gondolatok a mai felfogás szerint is irányadók. E könyvek megjelenése Quint József életében erős fordulatot jelentenek, mert ezek után nem annyira a természetvizsgálat, mint inkább a pedagógia volt munkásságának szintere. Egymásután jelentek meg értekezései, melyek neveléstani és módszertani kérdésekkel foglalkoznak. Évenkint több helyen tartott továbbképző tanfolyamokon a he­lyes tanítási eljárásnak ő volt a legnagyobb mestere. Ezeken a tanfolyamokon is a természettudományok tanításának a mód­szere volt a legkedvesebb témája. Élete delén jelent meg két munkatársa segítségével meg- irott «Vezérkönyv a természeti és gazdasági ismeretek tanítá­sához a 111. és IV. osztályban» című könyve. Ebben hangsú­lyozza, hogy ezen tantárgyak népiskolai tanításánál az ismeret- anyagon kívül a helyes szemléletre és gondolkozásra való szok­tatás, továbbá a hazai rög megszerettetése, a vallásos érzület szilárdítása és az erkölcsi jellem kialakulásának elősegítése a főcél. Neki köszönhetjük, hogy a múlt évben a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézetben a természetrajz tanárai részére to­vábbképző tanfolyam tartatott. E tanfolyamra testileg már be­tegen, de friss lélekkel jött le, hogy a természetrajz népiskolai pedagógiájának kérdéseit megvitassa. Ezen emlékezetes megbe­széléseknek a többi közt az is volt az eredménye, hogy a közép­iskolai tanárok számára ugyanott rendezett harmadik tanfolya­mon a középiskolai tanárok is szükségesnek tartották iskoláik pedagógiájával foglalkozni, mely célra külön didaktikai szak­osztályt is létesítettek. Éjjel-nappal dolgozó, segítő, irányitó munkása volt a ma­gyar iskolaügynek. Céljainak eléréséért lelke nemes hevületének teljes erejével, soha nem lankadó, szívós munkával küzdött. Dolgozott és fáradt annyit, mint kevesen, de olyan eredménye­ket is ért el, melyekre büszkék lehetünk s melyeknek döntő szerepe volt nemcsak a természettudományok, hanem vala­mennyi népiskolai tantárgy tanításában. Meghajtjuk zászlón­kat munkássága előtt, bámulattal s kegyeletes tisztelettel ismer­jük el érdemeit. Amint a nagy mindenségben egyetlen egy atom sem vész el, úgy nem fog elveszni nemes gondolatainak egy paránya sem. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom