Budapesti Tanítóképző Intézet, 1929
tunk át s az úton azokat a kérdéseket beszéltük meg, melyekkel éppen ott foglalkoztunk. így mindig megállapított tervvel mentünk a Tanács üléseire. A tanácskozásoknál neki mindig irányitó szerepe volt, de ritkán szólalt fel először. Ha szükségét érezte, rám nézett s minden összebeszélés nélkül megértettem — azt kívánja, hogy valamely gondolat érvényrejutása érdekében szólaljak fel. Ö csak akkor szólt, mikor már döntésre megérett a gondolat. Hozzászólásai oly világosak, meggyőzőek voltak, hogy rendszerint az a gondolat jutott érvényre, mely mellett ő foglalt állást. Utolsó útja is a Közoktatási Tanácsba, a népiskolai tanterv utasításainak tárgyalására vezetett. Emlékszem. Szerda volt s ő már napok óta gyenkélkedő. Családja is, én is kértem, hogy ne jöjjön el. Éppen akkor kényes kérdés volt napirenden, azért nem engedett kérésünknek és eljött. Gyalog mentünk át a minisztériumba s az ütőn a kérdéses dolgot meghánytuk-vetettük. A tanácskozásban még részt vett, de kijövet a lépcsőn már panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Villamosra, autóbuszra nem akart ülni. Azt mondotta, hogy talán jót tesz neki a séta. A Krisztina-térnél azonban már ő indítványozta, hogy üljünk villamosra. Felültünk s a végállomástól elkísértem őt a kapuig. Ott elbúcsúztam tőle. Azután már csak a szanatóriumban láttam őt néhány pillanatra s akkor intettem neki búcsút: utoljára és örökre. Áldom a Mindenhatót, mert melléje rendelt s szeretettel gondolok rá és őrzöm emlékét, mert munkatársának választott. NÉMETH SÁNDOR: Quint József szerepe a humánus tárgyak népiskolai oktatása terén. A múlt ősszel egy cikket olvastam a «Magyarság» cimü napilapban. A tiszazugi fájdalmasan magyar, a lelki gon- dozatlanságból eredő szörnyű eseményekre vonatkozó reflexióit mondta el benne a cikk írója. Fejtegetéseit azzal végezte, hogy a Tiszazug problémája lényegileg a Nagyalföld problémája s talán az egész magyar nevelés kérdése. Hivatkozik Gustave Le Bon-nak Új idők psychologiája című munkájára, amely azt mondja: «Az egyetem ezideig csak az intelligencia fejlődésével foglalkozott. Ha egy nép nem akar eltűnni, akkor... a jellem nevelését is feladatává kell tennie... A jövő nem azoké a népeké, akiknél az intelligencia a legmagasabb fokon fog állani, hanem akiknek a jelleme a legerősebb lesz.» Ha csak néhány pillanatig gondolkozunk is a francia psychologus mély értelmű szavain, be kell látnunk, hogy igaza 19
