Budapesti Tanítóképző Intézet, 1926

és iró, magyar nyelvész s lelkes irodalombúvár: Király Pál, a német nyelvtudományban s emellett az etnográfiában hazánk határain túl is ismert tudós : dr. Herrmann Antal s a magyar zenének szintén nagynevű búvára, tudósa, történésze: Bartalus István voltak a tanárai Tanulmányait az akkori Pedagogium „tanítóképző-int. tanári tanfolyamán“ végezte be, hol továbbképzése az imént emlí ett igazgató és tanárok irányításának s az önképzésre való nevelés­nek jegyében folyt le. Innen van, hogy e tanárok egyenkint is erősen hatottak reá; Kiss Áron a Gyermekjátékkönyv zenei részé­nek sajtó alá rendezésével bízta meg; Király Pál olvasókönyveibe Íratott vele cikkeket; Herrmann az „Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn“ c folyóiratához vette őt munkatársul; Bartalus a régi zenei emlékek tanulmányozására adott ösztönzést. Már mint a polg. tanítóképző s a tanítóképző tanári tan­folyam hallgatója kezdte meg — épen 40 évvel ezelőtt — a taní­tást ugyanott, hol egykor tanítóvá képeztetett: a budai elemi isk. tanítóképzőben, hová később rendes tanárul is kinevezte­tett s ahol egész tanári életét töltötte. Az ő kinevezése ide­jén indult meg az elemi és polg. tanítóképző intézet tanári sze­mélyzetének elkülönülése. Az elemi tanítóképzőben az éneket és zenét, majd a földrajzot, később a magyar nyelvet tanította; emel­lett huzamosabban helyettesítette Kún Alajos gyakorló isk. tanítót, majd éveken át tanított a gyak polgári iskolában is; később a polg. isk. tanárképzőben is állandóan működött mint óraadó, s az Apponyi-kollegiumon kezdettől kezdve működik, mint szakvezető tanár; ez az elfoglaltatás módot adott arra, hogy az összes nép­oktatási vonatkozású intézetekben folyó munka fölött kellő áttekin­tést szerezhessen; a főiskolai tanítás ismereteinek mélyítésére késztette s főként a metodika terén ösztönözte folytonos tanulásra. Hét évig segédtanárkodván Gyeriyánffy István mellett: az ő jótékony hatása kiterjedt mondhatni egész életére. A sokágú intézet didaktikai és nevelési ügyeibe ő általa nyerhetett betekintést. Ő ösztönözte önálló irodalmi munkásságra, miután a Népt. Lapjában már számos cikkének adott heiyet. Összes ének-peda­gógiai művei a Gyertyánffy és Bartalus által kitűzött tanárjelölti dolgozatából sarjadtak ki, melynek a tétele ez volt: „Miként lehetne didaktikailag és pedagógiailag értékesíteni a magyar nép dalköltészeti termékeit“? Gyeriyánffy nagy műveltségű lelke okvetlen nevelőíieg kellett hogy hasson a vele együttélő ifjú segédtanárra. Még olvas­mányaira is hatott; ő szerettette meg vele az angol nagy humo­ristákat: Dickenst, Thackerayt; a napról-napra programúiul szol­gáló harmónium- és zongora-duettek, az operaház és a hangverse­nyek együttes látogatásai zenei Ízlésének fejlődésére hatottak igen jótékonyan s ezzel az olvasmányok és a zenélés is bevonul­nak a nevelői tényezők közé; és mikor együtt barangolták be a 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom