Budapesti Tanítóképző Intézet, 1914
5 tagjai felsegitésére, s azt azóta pontosan fizeti is, ami eddig 330 korona Egyerek a városi akcióban folytatják jótékonyságaikat, mások az elöljáróság felhívására adakoztak, az I. és II. hadikölcsönben is kiki tehetsége szerint részt vett, s a külön, innen-onnan érkezett felhívások sem találtak süket fülekre. Ugyanezt lehet mondani az ifjúságról is. De nagyon megzavarta ezeket a hajlandóságokat a A. M. К. E. jótékony sorsjegyének szépszámú vásárlása, amely sorsjegyek a zavarosban sülyedtek el. 3. Az intézet véráldozata. Az intézetnek legnagyobb áldozata a hazáért az volt, hogy Nagy Ferenc, internátusi kinevezett nevelő a harctéren hősi halált halt, azzal a hazafisággal, amely az egész intézetet jellemzi. A rohamban 4 muszkával került szembe a hős ifjú. Hármat lesújtott, a negyedik az ő ütőerét találta, ami megölte őt. Utolsó szavai voltak: „Nézzétek fiuk, igy kell hősi halált halni 1“ Az intézet kebelében éberen él hősi emléke 1 Nagy Ferenc tanár és Nagy Sándor, szolga a harctéren küzdenek, Szláby József, az intézet kertésze Szibériában van fogságban. Volt tanítványaink közül is estek el hős fiuk, vagy jutottak fogságba, s mai tanítványaink közül is eshetnek még áldozatul. Ennek szigorú számbavevése és kommentálása csak a háború végével lehetséges. 4. A tantervi munka. Bármi fájdalom tölti is el kebelünket e veszteségeken, s bár mennyire is igyekeztünk a nemzeti nagy fellendülést előmozdítani, — főkötelességünknek mégis csak azt kellett tartanunk, hogy a tanítóképzés tanítási, hivatásos munkáját — a köiülményekhez képest a lehetőleg legjobban elvégezzük. E közben sokszor volt alkalmuik és kötelességünk, hogy az ifjúság lelkét autentikus felvilágosításokkal megnyugtassuk, felvilágosítsuk s a tantervi munkára alkalmassá tegyük. 5. Növendékek halála. Igyekezett az intézet az egészség megőrizésére, járványok megelőzésére. Mégis két tanítványunk pusztult el ez isk. évben.
