Budapesti Tanítóképző Intézet, 1914
III. Az intézet működése. 1. Nevelés fegyelem. Az intézet mindenha azt tartotta legfőbb feladatának, hogy a tantervi kiképzés keretében erkölcsi jellemeket adjon a népoktatásnak, mert „egy maroknyi erkölcs többet ér, mint egy véka tudomány.“ E célhoz képest egészen természetszerű, hogy a vallásos, hazafias erkölcsöket, mint a karakter lényegeit igen felkarolta. Gondja volt, hogy a tanítás keretében a vallási és hazafias érzelmek gyarapodjanak. Ezeket a vallásos gyakorlatok pontos megtartásával s a hazafias isk. ünnepek tartásával, kellő kommentálásával is öregbíteni igyekezett. Emellett nem hanyagolta el az ifjúság testi ápolását, amelyhez az ifjaknak a kültelki szabad terület sok jó alkalmat nyújtott. Éhez járult a tantermek higiénikus berendezése is és az órarend alkalmassága. Isk ünnepek voltak : az Erzsébet-ünnep, melyen dr. Makay Lajos r. kaih. hittanár; a március 15 iki ünnep, amelyen Simon- kovits Sándor, IV. éves ; az ápr. 11 iki ünnepe, amelyen dr. Baló József, igazgató tartotta az ünnepi beszédet; az ifjak pedig mind a 3 ünnepen zene- és énekszámokkal, szavalatokkal működtek közre. Egyik megható, nagyon intim ünnepe volt az iskolának, amikor a hadbavonuló 18 ifjút búcsúztatta el igazgató az intézettől. Fegyelmi eset, jelentékenyebb az egész isk. évben nem volt, dacára, hogy a háborús év különösen az internátus rendjét érintette Ugyanis hadbavonuló, vagy hadból visszatérő katonák egyre- másra keresték fel itt esetleg hozzátartozóikat, vagy pedig a szülők látogatták uj híreikkel a gyermekeiket. De érdekes — a nemzeti közérzés és közhangulat, amelyben mind egyek vagyunk, önként szabályozta a tanulókat 2. Tanítás. Midőn azt irom, hogy a tanárikar tan terv- és utasitásszerü feladatait elvégezte, azzal a hivatalos kötelességteljesitésről is beszámoltam.
