Budapesti Tanítóképző Intézet, 1909
9 nősen a titkár lelkiismeretes munkájának köszönhetünk. A munka э érdemleges bírálata mindig tettre serkenti a munkást, a kör azon szereplőit, kik szorgalmuk, vagy tehetségük által kiváltak, e helyen ti is megemlítjük. A szavalásban Szalayn kívül többen kiváltak. így Kolencsik J. II. éves és Kocsis F. I. éves növendékek. Értékes dolgozatokat irt Kolencsik J. II. éves. A zene terén sokat köszönhetünk Kovachich J.-nek, ki mint a III. évesek vonós négyesének a vezetője, de emellett önálló szereplésével is gyönyörködtette nemcsak körünket, hanem a nyilvánosságot is. Alapos birálók szintén többen akadtak, ezért a gyűléseken sokszor élénk eszmecserék voltak. Amily örvendetes haladást tapasztaltunk a szavalatoknál, ép oly hanyatlás tapasztalható az írásbeli munkák és a zeiestárnok í terén. A tavalyi 17 szavalattal szemben az idén 20 tartatott; a 20 önálló dolgozat helyett ez idén csak 14-et említhetünk; ép így a tavalyi 12 zeneelőadással szemben az idén csak 9 tartatott. A március 15-iki emlékbeszéd megírására és ünnepi szavalat megtartására a kör most is 10 —10 К pályadíjat tűzött ki. A választmányi bizottság kezébe 3 munka érkezett be. A választmány Goda elnöklete alatt lelkiismeretesen megvizsgálta a beérkezett munkák értékét s mi ident elkövetett, hogy az ünnepély erkölcsi sikerét biztosítsa. Az ünnepi beszéd megtartására Bartha Béla IV. éves n.-et, a szavalatra pedig Szalay Pál III. é. n.-et kérte fel a bizottság. . Ugyancsak az önmunkásság előmozdítására s a verseny ébrentartására a kör 10—10 К pályadíjat hirdetett azoknak, kik legtöbbször és legsikeresebben szerepelnek. Mint legtehetségesebb és legtevékenyebb szavaló az 5 К díjat Szalay Pál; mint legszorgalmasabb iró az 5 К dí at Kolencsik J. nyerte el. 5 К díjat nyert még Kovachich J. zenejátékának elismeréséül s mint legalaposabb bíráló 5 К-t nyert Joszt F. IV. é. n. Azonkívül felismervén a kör az olvasás nagy hasznát, ez évben az ifjúság könyvtárát jelentékenyen gyarapította. Ez évi munkánk eredménye a szabad előadás fejlődése is, különösen paedagógiai irányban. Körünk annak a magasztos céljának, hogy az egyénekben szunnyadó hajlamokat kifejlessze s hogy az ifjúságot munkához szoktassa, lelkét nemesebb iránj'ban foglalkoztassa, mondhatjuk ez évben is megfelelt. Reméljük, ho^y munkásságunk meg is fogja hozni a kívánt gyümölcsöt, s hogy amit tettünk a cél szolgálatában, az a jövőben is vissza fog hatni önképzőköri életünkre. Tartson össze bennünket továbbra is a közös cél és közös munkásság. Adja Isten, hogy úgy legyen. Budapest, 1910. évi június hó 10-én. Gondos József, regyzö.
