Budapesti Tanítóképző Intézet, 1909

5

hegy tavaszi virányáuak szemléletére és elemzésére, a Szépművészeti Múzeumba, a Virágkiállításra; az internátus növendékei külön e- részletekben is többször keresték fel a székesfőváros neveze- s. tességeit.

Részük volt egy pár ízben abban is a növendékeknek, hogy a Nemzeti Színház egy pár előadását teljesen díjtalanul élvezhették. Hála ezért — e helyen is — a Nemzeti Színház igazgatóságának.

A fák- és madarak napját május 14-én ültük meg a gyak. iskolai növendékek bevonásával s a IV. éves növendékek mintatanításával kapcsolatban; a békeünnepet május 18-án.

Gyakran jelentek meg III. és IV. éves tanítványaink a Gyer- .mektanulmányi Társaság felolvasó ülésein is.

* * *

4. A tanítóképző-intézeti tanárjelöltek összesen 11 -en végeztek didaktikai gyakorlatot az intézetben, és pedig:

1. Kiss János,

2. Kovács Zoltán,

3. Nagy József,

4. Nagy Sándor,

5. Szmetana József I. évesek

1. Chobodiczky Alajos,

2. Frank Antal,

3. Irtzing Ferenc,

4. F. Kiss István,

5. Kővessy Jenő,

6. Téger Béla II. évesek.

es

E didaktikai gyakorlatok vezetésében az egész tanári kar az illetők szakjai szerint részt vett, dr. Baló J. igazgató pedig ezeken kívül gyakorlati irányú konferenciákat is tartott a tanárjelöltekkel, akiknek egy tanári gyűlésen, amelyre őket meghívta, egy módszeres tanácskozmány normális képét is igyekezett bemutatni.

* * *

5. Reformideák. A tanári kar, miközben első sorban a rendeletekben és tantervben megszabott kötelességeit igyekezett híven megoldani, nem feledkezett meg arról sem, hogy mint oly testület, amely ezt az intézetet legjobban ismeri s ennek fejlesztésére köz- vetetlenül legtöbbet tehet, saját iniciativájából szempontokra emelkedjék, keresse az örökös javulás útjait s ha okadatoltnak találja, kezdeményezze is. Ilyen háttérrel foglalkozott a tanári kar hosszabb tárgyaláson s ezen voltak ott a tanárjelöltek is, Quint J. tanár előadása kapcsán azzal a kérdéssel, hogy a tanítóképzésnek a tanárok túlságosan elaprózott szakszerű tantárgyfelosztása, агпе1у esetben egyes tanárok egy-egy osztályban kevés időt tölthetnek, a növendékeket alaposan meg nem ismerhetik, ami nevelői szempontból káros, továbbá kevésbé associálhatnak, ami a didaktikai munkát teszi hiá- t nyossá és nem gyakorlativá; — kárára lehet.

Az eddigi eszmecserében olyanforma világlott ki, hogy bizony az osztálynak kevesebb tanárra való redukálása a fent említett 2 szempontokból talán nem ártana.

S mivel ez az idea az Egyesületnek és részben a magas Minister iumnak is amaz álláspontjával, hogy rendes tanszékek alakít-