Budapesti Tanítóképző Intézet, 1907
! 8 <7 Egyesületünk 1895-ben vált el a polgári tanítóképző segítőegyesületétől. A segítő-egyesület tanárelnöke 1895—1901-ig dr. Baló József igazgató úr volt. 1901-ben az igazgatói teendők miatt nem vezethette tovább az egyesületet. Dr. Baló József igazgató úr vezetése igen áldásos volt egyesületünkre, úgy erkölcsi, mint anyagi haladására. Az ő tanárelnöksége alatt is az ő kezdeményezésére az ifjúság Keller Lajos segítőegyesületi pénztáros halálának és érdemeinek emlékére a 200 K-t tevő »Keller-alapítványt« gyűjtötte. Ennek kamatait, tudjuk, minden évben a versenytanítás nyertese kapja. Az igazgató úrnak önzetlen, odaadó és önfeláldozó munkásságát azonban legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy az egyesület vagyona rövid hat év alatt 1.325 K-ról 4.161 K-ra szaporodott. Egyesületünk, mely annyit köszönhet az igazgató úr munkásságának, mindig hálával és szeretettel fog elnökségéről megemlékezni. Igaz, önfeláldozó, magyar jelleme szolgáljon például az egyesület minden tagjának. Kérjük a jó Istent, hogy kedves igazgatónkat, ki tehetségét és erejét a hazának áldozva, annak tanítóságát képezi, még sokáig éltesse. Egyesületünket 1901 óta Miklós Gergely tanárelnök úr vezeti, így ebben az évben is. Mielőtt azonban buzgó fáradozását ecsetelném és azért köszönetét mondanék, egyesületünknek ez évi működését kell röviden vázolnom. A segítő-egyesület választmánya legelső rendes gyűlését 1907 októberben tartotta. Ezen gyűlésen a választmány 8 folyamodónak 65 К-t szavazott meg. A novemberi gyűlésen 74 Kor. szavaztatott meg 11 folyamodónak, a februáriban 62 Kor. 7 folyamodónak. Ez évben, mint mindig, aKeller-alapítvány kamatait a versenytanítás nyertesének jutattuk, aki ez évben Lados József IV. éves növendék volt, végül ez évben a segítő egyesület a Gyertyánfy-féle kis és nagy alap kamatait is az arra rászorult három növendéknek jutatta. A nagy alapot, mely 84 Kor. tesz, két részre osztotta a választmány és 42 Kor. Holczmannak, 42 Kor. pedig Zatykó Lajosnak szavaztatott meg. A kis alap kamatait, mely 18 Kor. tesz, Schiller Ferencnek szavazta meg a választmány. Ugyancsak ez a gyűlésen a választmány két növendéket, akik az ösztöndíjra pályáztak, de nem kapták meg, 8—8 Kor. segélyben részesített. Összesen az egyesület tehát 319 К-át juttatott az arra rászorult tagjainak. Ebből is látható, hogy mennyire fejlődött egyesületünk, amely 1895 ben csak 120 K-val segítette a szegénysorsú növendékeket, most ime 319 K.-val segíthetett. Ebből egyszersmind nyilvánvaló, hogy mily nagy erőt tudnak kifejteni az emberek, ha egyesülnek, ebből merítsünk tanulságot. Az egyetértésre, egyesülésre akarom
