Budapesti Tanítóképző Intézet, 1907
De mégis megszomorította az intézetet Nagy F. Károly nyug. kollégánk halála, kinek porai felett az ifjúság és tanári kar kegyelete leng. A tanári karban nagy változás volt, hogy Farkas S. kollégánk a VI. kér. tanítónőképző igazgatójává neveztetett ki, kinek helyébe Mészáros Jenő tanár jött a temesvári testvérintézettől; Ozoray J. r. k. hittanár távozott s helyét Szokolay Antal hittanár foglalta el. Szives üdvözlettel illethetjük úgy az előremenőket, mint az ide jövőket. Quint J. mb. tanár segédtanárrá neveztetett ki. 2. Az intézet pedagógiai és külön didaktikai munkája ez évben általában az előbbi évek által kitűzött irányban haladt. Első volt a tantervben megszabott anyagnak, lehetség szerint, alapos feldolgozása s erre egyebek között az is kötelezte az intézetet, hogy most már a második évben szerepelt, mint a tanítóképző-intézeti tanárképző kollégium didaktikai gyakorlatainak intézője. Ebben a munkában pedig nemcsak az a feladatuk a gyakorlatot vezető tanároknak, hogy a tanításban a lehetőségig mintát szolgáltassanak, hanem az is, hogy a tanítóképző-intézet tantervét, tanmeneteit magyarázzák; Írásbeliek, olvasmányok helyét kijelöljék s a szemléltetés elveit a’tanítás minden eszköze által megtestesítsék. A tanárjelöltek ebben az isk. évben minden alkalomból előre átnézett írásbeli előkészülés alapján bocsáttattak a folytatólagos tanításra. S remélhető, hogy az intézet ebbeli feladatait is évről-évre sikeresebben oldja meg. A tanítóképző-intézeti tanterv végrehajtása mellett gondja volt a tanári karnak, hogy a gyakorló-iskolával való kapcsolatot állandóan keresse s a szaktanárok a tárgyak népiskolai módszerét is fejtegessék. Ebbe vág bele az, hogy a szaktanárok mindannyian tartottak mintatanításokat is a gyakorló-iskolában. A tanulók nagy része mindezekben kifogás nélkül nyomult a tanári kar után. De nem ritka volt az az eset sem, hogy egyik- nél-másiknál a munka alól való kibúvás érdeke óramulasztásokat idézett elő. Az intézet szigorú figyelme mindannyiszor észre térítette az ilyen ifjakat, de bizonyos, hogy a távollakó künnlakók az intézet mai eszközeivel nem minden alkalomból ellenőrizhetők. Ez meg a tanítói nevelés kérdéséhez vezet, ami második főgondját alkotta a tanári karnak. A bennlakókat szigorú házirenddel irányította az internátus s másfelől a kedély életét fejlesztő foglalkozásokkal kötötte le. A nem szüleiknél lakó künnlakókat pedig havoként látogatták a tanárok. De lépten-nyomon kiderült, hogy 131 ifjút 46 bennlakó rendbeszedésével szabatos közszellemre nevelni igen nehéz s felvetődik az a gondolat, hogy amennyiben elhelyezésre alkalom lenne, nem volna-e célszerű az összes növendékeket bennlakókká tenni. Mert az iskola mit érhet el, ha a növendéket az utca, a villamos kocsi stb. napról-napra megszabadítja az iskolában szerzett magasabb színvonalú hatásoktól.
