Budapesti Tanítóképző Intézet, 1907

, t

12

és tárgyból folytatólagos tanítást tartott. Valamint egész évben az összes IV. évesek 21/2 napot töltöttek sorban a gyakorló iskolában, amidőn ott mindenféle tanítói feladatot végeztek. Évközben pedig másolták a gyak. isk. tanmeneteit, amelyeket teljes példányokban visznek az életbe.

Részt vettek a IV. éves növendékek az ifjúsági könyvtár kezelésében is, meg hospitáltak és tanítottak a gazdasági ismétlő iskolában és közreműködtek az ifjúsági egyesület vezetésében próbaelőadásokkal is.

A III. osztály gyakorló tanításai éppen úgy folytak le, mint a IV. évesekéi, csakhogy azoknak bírálatain bírálati jegyzőkönyvolvasás is volt s azokon csak gyak. isk. tanító s az igazgató voltak mindig jelen.

Ez osztály tanításai év elejétől kezdve a tantárgyakban oly sorban haladtak, amint azokat a módszertani elmélet megelőzte. Ebből a célból az osztály pedagógiai elmélete a módszertannal kezdődött, amely a II. évi hospitálásokra és a pedagógiai elmélet közben előforduló gyakorlati demonstrációkra támaszkodhatott. A gyak. tanítások itt a tantervben megszabott keretekben mozogtak.

Úgy a III., mint a IV. osztály növendékei részesültek a tanmenetek kellő pontjain a szaktanárok részéről a népiskolai új tanterv ismertetésében.

A II. osztály növendékei a lélektani tanulmányok annyira haladtával sorban hospitáltak naponként a gyakorló iskolában s erről jegyzeteket voltak kötelesek vezetni.

Az ekként szervezett 1 évi munka alapján a következő tapasztalatok szűrődtek le:

1. Nem ártana a gyakorlati kiképzést már az I. osztályban kezdeni, ha az csak 1 napi hospitálásból állana is. Ez a jelöltet már a képzőbe való lépése első percétől kezdve hivatására emeltetné s a fogékony lelket gyakorlatilag is valamelyesképpén előkészítené, amellett hogy a zsenge fiatal tanítóhoz illő magatartásra hatékonyan indítaná, különösen, ha kellő mód nyujtatnék neki, hogy kis gyermekek vezére lehessen.

2. A gyakorlati kiképzés ez intenzivebb módja igen könnyen a túlságba mehet s ebben az esetben részben a tanulást fenyegeti veszély, részben sablon szerint őrlik a tanítónövendékek a felvetett eszméket. Pedig szorgalmas, önönmagukban kedvet érző, kezdeményezést találó ifjú tanítókra van szükség. Az egyes intézetek közt az okos verseny tehát nem amennél bonyolultabb, több időt lefoglaló szervezkedésben rejlenék, hanem a kellő alkalmak, esetek, órák, mennél értékesebb kihasználásában.

3. S amint az utóbbi m. rendeletek az egységes munkára hangsúlyozva hívják fel a tanárkarok figyelmét, ennek kiindulására legalkalmasabbnak látszik a gyakorlati kiképzés tere, mely az intézetben ez évben becses eredményeket produkált. Nem utolsó gyümölcs e téren, hogy a tanárkar minden tagja tartott minta-