Budapesti Tanítóképző Intézet, 1903
29 a kirándulók az újonnan épített múzeumot, a híres dómot, számos iskolát s végül délután kirándultak a Csermely-völgybe. Kassáról, Poprád-Felkán és Szepes-Bélán keresztül, Barlangligetre utazott a társaság, hol a nagykiterjedésű, gazdag cseppkőbarlangot járta meg folytonos magyarázat és érdeklődés közt. Barlangligetről, a Magas-Tátra déli pereme alatt, gyalogszerrel indultak tovább a kirándulók s késő estére értek Tátrafüredre. Másnap kora hajnalban a tarpataki vízeséseket keresték fel ifjaink, majd visszaérkezve, Hágin keresztül a Csorbai-tóhoz indultak, melyet vidám gyaloglás után dalolgatás közt estefelé értek el. A vállalko- zóbbak innen még a Poprádi-tóhoz is kirándultak, honnan csak késő este, holdvilág mellett érkeztek vissza a fő állomáshelyre. Szeptember 8-án ragyogó napfényben, felpezsdült jókedvvel ereszkedett le a fáradhatatlan csapat a vasúti állomáshoz, honnan Ruttkán keresztül, a délutáni órákban a kies fekvésű Znióváraljára érkezett. A turócvármegyei királyi tanfelügyelő, Berecz Gyula barátságos fogadása, az intézet érdemes igazgatójának, tanárkarának s ifjúságának kollegiális vendégszeretete tette kellemessé a gyorsan múló estét s már másnap, kora reggel talpon volt a társaság, melyet a dübörgő vonat nem sokára, a kirándulás utolsó pontjára Salgó-Tarján felé röpített. A gyárak füstjétől kormos telepen szakszerű kalauzolás mellett egy kőszéntárnát, majd egy aknát tekintettek meg a kirándulók, kik esti kilenc órakor tanulságokkal tele Budapest felé indultak, a hová soha el nem múló kedves emlékekkel, gazdag tapasztalatokkal s a mi fő, friss, jó egészségben csakhamar meg is érkeztek. —r. Növendékek közreműködése a felügyeletben. Évről-évre jobban gyökeret ver a tanítónövendékekben az a felfogás, hogy a ki az iskolai és internatusi rend fentartásában társainak jó tanáccsal vagy tűrhetlenebb fegyelmi esetek bejelentésével segédkezik, az nem erkölcstelen «besúgó«, a ki társainak csak megvetésére volna érdemes. E, pár évvel ezelőtt megkezdett alapon nem egyet lehetne találni az ifjúságban, a ki vagy az igazgatóságnak, vagy a tanári karnak a felügyeletben számottevő segéde. S nem volt egyetlen eset, hogy az ily felügyelőt társai gúnyolták vagy bizalmukból kirekesztették volna, mert az ily felügyelőnek az a kötelessége, hogy egyénisége erkölcsi s ha lehet, értelmi súlyával is a jó irányba próbálja terelni csoportját, első sorban jó tanáccsal, intéssel, baráti bizalommal s csak akkor kerül bejelentésre a sor, ha a megátalkodottság megszüntetésére nagyobb tekintély szükséges, és akkor is csak nyíltan, őszintén. Úgy tapasztalom, hogy az ily intézkedés nagyban hozzájárul a jó iskolai közszellem kialakúlásához.
