Budapesti Tanítóképző Intézet, 1902

!. Az iskolai év történetéhez.

Az 1902/3. iskolai év második esztendeje volt az elemi tanitó- képzőintézet tanulmányi és fegyelmi önállóságának. Eve volt annak a munkának, a mely ebben a keretben, számolva a helyiség sokféle hiányaival, az intézet hiányos felszerelésével, mindent megtett, hogy e hiányokon lehetőségig segítsen s e körülmények az intézet színvonalán ne legyenek észrevehetők.

Nem az indította munkára a tanári kart, hogy minden látogató az intézetnek a székesfővároshoz nem méltó elhelyezéséről beszélt, hanem annak belátása, hogy ezen körülmények egyhamar nem látszanak megváltoztathatóknak, tehát e keretben kell azt a legjobbat alkotni, mire a testület képes.

S jóllehet a tanári kar felterjesztést is intézett a magas mi- nisteriumhoz, a melyben az intézet célszerűbb elhelyezését, legalább az iskolai épületnek emeletre való kiépítését kérte, s ennyiben az intézetnek külső képben való fejlesztéséről sem feledkezett meg, a főmunka mégis az iskola belső kiépítésére esett.

Nevezetesen a helyiség legutolsó pontjának is kihasználásával, a természettudományi szertárnak koncentrálásával, mi által tanári könyvtári helyiség is keletkezett; a gyakorló-iskola kisebb, mellék- helyiségeinek értékesítésével, a helyiségben tűrhetőbb állapotokat teremtett. Ez az évnek topográfiái eredménye, de ez még mindig távol áll attól, hogy a növendékek ne az egyes szertári helyiségekben is tartsák zenei gyakorló óráikat, miközben egyik kötelesség teljesítésével ellene állanak a másik kötelesség teljesítésének, s attól, hogy pl. a gyakorló-iskola is úgy és annyi tanítóval szerveztessék, a mint azt az új tanterv és a rendtartás is méltán megköveteli.

Az iskola belső életében azonban több eredményre mutathatunk rá.

A tanítás évről-évre fokozottabb egybehangzással folyik, s ebben a némileg meghonosodott módszeres konferenciák jó eszköznek bizonyultak. Az iskolai élet törzse új hajtásokat honosít meg,