Budapesti Tanítóképző Intézet, 1900
27 úgy volt beosztva, hogy az ezen napi délelőtti összes órák délutánra voltak áttehetők. A IV. éves növendékek Horvay Ede és Miklós Gergely tanárok vezetése alatt nagyobb tanulmányutat is tettek, melyről az alábbi útleírásban számolunk be. Tanulmányi kirándulás. Zágráb, Fiume, Zengg, Abbázia, Csurgó és a Balaton. Az elemi tanítóképző IV. osztályos növendékei részére intézetünkben néhány év óta szervezett tanulmányi kirándulás az idén a Dunántúl szép vidékein keresztül a testvérország fővárosába, a mesés haladásnak örvendő Zágrábba és a magyar korona gyöngyébe, Fiúméba és környékére vezetett. A végző növendékek közül 14-en, névszerint: Egedy István, Erdős Mór, Hetyey Gábor, Jovanovics Döme, Peyer Emil, Rónai Sámuel, Siess János, Stolmár Károly, Szabó Imre, Szalay Károly, Szalacsy Richard, Tabajdi Béla, Vass Albert és Vitái Ödön, két tanáruk: Miklós Gergely és Horvay Ede vezetése mellett, a kikhez még Kádár Lajos ref. s.-lelkész és intézeti hitoktató is csatlakozott, junius hó 5-én este indultak el am. államvasutak »budapest-fiumei« vonalán. Az utazó társaság a vezető kalauz szivességéből egy külön kocsihoz jutott, a melyben, a mennyire a III. osztályú kocsi falóczái megengedték, éjszakai pihenésre tért. Pity malatkor Somogy vármegye termékeny síkságán járt a vonat, majd átvezetett a Dráva hidján Horvátországba, melynek lapos, de hazánk dunántúli vidékéhez képest a földművelés fejlettségét tekintve még csak nem is hasonlítható területén robogott tovább vonatunk. A keskeny csikókra szabdalt és bogárhátra szántott földeket itt-ott legelők, kaszálók és nagyobb erdők szakították meg; ezek tették változatossá a különben egyhangú vidéket. Épen Űrnapja volt s igy az állomásokon és a falvak országútján gyakran volt alkalmunk látni horvát tesvéreinket festői nemzeti viseletűkben. A reggeli órákban érkezett vonatunk Zágrábba, a hol csaknem egy napot töltött a társaság, felhasználva ezt az időt a város nevezetességeinek megtekintésére. A mint a pályaházból a város szép sétaterére, a platánfákkal, fenyőcsoportokkal és rózsákkal beültetett Zrinyi-térre értünk, a népes úrnapi körmenet ünnepélyes elvonulásának voltunk tanúi. Ezután a »Délszláv Akadémia« épületében levő gazdag és tanulságos régiségtárat látogattuk meg, a hol a görög és római emlékeken kívül egyptomi múmiákat és egy mesés drágaságéi papírtekercset is láttunk. Majd a horvát festők által rendezett képkiállitásba tértünk, a melyet az ellenőr és a pénztárosnő szivességéből díjmentesen tekinthettünk meg. A szeczessziós irányzat bőségesen volt képviselve a kiállításon.
