Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1921
I. Iskolánk multja
3 I. Iskolánk múltja. Pest városa a másfélszázados török szolgaság és a Rálcóczi-szabadságharc szenvedései után új életre ébredve, 1717-ben iskoláinak vezetését a kegyestanítórendre bizta és 10.000 forintnyi alapítványával megvetette iskolánk alapját. A két első piarista tanító 1717 november 7-én kezdte meg a tanítást 155 tanulóval, a syn- taxisták és principisták osztályával. A következő évben a poétikai és retorikai osztály is megnyilt. 1743-ban az intézet egyik nagyműveltségű tanárának, br. Cörver Eleknek kezdeményezésére magánjellegű bölcsészeti tanfolyamot is nyitottak, amely 1752-ben nyilvános jelleget nyert és a magánosok adományain kivül Pest városa 5000 forintos alapítványából (1759.) tartatott fönn. Ezen bölcsészeti tanfolyam 1784-ben szűnt meg, amikor az egyetemnek Pestre való áthelyezése következtében fölöslegessé vált. 1752—1784 között 2887 tanuló látogatta. A bölcsészeti iskola úttörő munkát végzett a modernebb irányú, Leibnitz, Wolf és Newton szellemében művelt filozófia meghonosításával, a mathematika, fizika és földrajz tanításával. 1777-ben Benyák Bernát magyar nyelven kezdte előadni a filozófiát, Szabiik István pedig a fizika tanításában jeleskedett: ő bocsátotta föl hazánkban az első léggömböt a pesti piarista-ház udvaráról 1783 augusztus 15-én. A gimnáziumi tanítás 1777-ig a jezsuita-rendszer keretében folyt, de különös gondot fordítottak a reális tárgyak és a magyar nyelv tanítására. Ez utóbbit hathatósan támogatták a magyar nyelvű iskolai szinielőadások, melyek 1718-ban kezdődtek meg. A gimnázium az első Ratio edticationis (1777.) után ötosztályuvá (három grammatikai és két humanióra-osztály), a második Ratio (1806.) után pedig hatosztályúvá (négy grammatikai és két humanióra-osztály) változott. Az intézet tanárai állhatatosan küzdöttek II. József németesífő törekvéseivel és a magyar nyelv s szellem az 1848 előtti latin iskolában a nemzeti felbuzdulás korszakában egyre erősebben érvényesült. Ezt bizonyítják a följelentések, melyek 1800—1830 között arról panaszkodnak, hogy a latin helyett magyarul tanítanak, erről tanúskodnak az 1830 után időnkint megjelent kiadványok, melyekben a kiválóbb tanulók szépirodalmi zsengéi láttak napvilágot. A szabadságharc után a gimnázium főgimnáziummá alakult át. 1850-ben nyilt meg a 7. osztály, 1851-ben tartották meg az első érettségi vizsgálatot 143 tanulóval. Az iskola az önkényuralom alatt is megőrizte magyar szellemét, mert a tanügyi kormányzat germanizáló rendelkezései a tanárok tervszerű ellenállása miatt kudarcot vallottak és a tanítás egy-két tárgy kivételével a tilalom ellenére is magyarul folyt. A városi tanács az 1717-ben megnyilt iskolát ideiglenesen egy, a mostani Esküdt és a Galamb-utca sarkán álló házban helyezte el, majd 1718 őszén áttelepítette a most is fennálló egykori jezsuita rezidenciába (mai Görög-udvar, Galamb-utca 4.), melyet a piaristák részére vásárolt meg. Innét 1762-ben költöztek át a piarista-rend által megszerzett gróf. Esterházy-féle telekre, mely- a Petőfi-tér, Eskü-tér, Piaristautca (a régi Kötő-utca) és a Galamb-utca között fekszik. Iskolánk 1917 február 14-én
