Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1921
II. Emléklapok
10 áldást rebegő ajkat, mely végső sóhajtásával is nemzete jólétéért esedezett; porba vont egy nemes főt, melyet valaha szent István koronája ékesített s melyet a koronázás ellenállhatatlan varázsa megalázottságában is a reménykedő hit és a rettegő félelem szimbólumává avatott. A funchali ravatal a legmegrázóbb királytragédia bús fináléját jelzi. Ifjú királyunk a népemésztő harcok véres párázatában úgy jelent meg köztünk, mint a népmesék hőse: fiatalon, hősi pírban égő orcával és törhetetlen reménykedéssel szivében. Csak egyetlen célt ismert: népeinek boldogítását. Szive megrendült a háború mérhetetlen szenvedéseinek és nyomorúságainak láttára s azért mindenekelőtt a béke révébe igyekezett visszavezetni alattvalóit. De hajh! a kegyetlen valóság erősebbnek bizonyult jóakaratánál. Bármibe fogott, mindenütt megnemértéssel és gyanakvással találkozott. Emberszerető gondolkodásának nyilvánítását gyávaságnak, szenvedélyes békeakarását hűtlenségnek bélyegezték s amikor százados bűnök és mulasztások jóvátételének ember- fölöttien nagy terhét vállalta magára, árulást költöttek reá! Megértés és szeretet helyett mindenünnen önzés és gyűlölködő elfogultság áradt feléje. Hiába volt minden becsületes szándéka, hiába heroizmusig emelkedő jótakarása. A régi bűnök rettentően megbosszulták magukat. A keresztül-kasul aláaknázott talaj már nem birta meg a tervezett új épületet, mely újabb századokra lett volna hivatva barátságos lakást nyújtani a Habsburg-jogar alatt egyesült népeknek; megingott s úgyszólván órák alatt rombadöntötte nemzedékek hosszú sorának büszke alkotását, a monarchiát. Külső és belső izgatásra kitört a patkányforradalom s neki, mivel nem volt szive vérbefojtani, nem volt más választása, mint az önkéntes .számkivetés. Félreállott. De amikor úgy érezte, hogy nemzetének szüksége van jelenlétére, újra megjelent köztünk. És ekkor érte őt a legnagyobb csapás, mely teljessé tette tragikumát. Látnia kellett, hogy nemcsak Trianon, nemcsak a rablók rettegő lelkiismerete és a győzők szemforgató farizeizmusa, hanem a félrevezetett nemzet egy részének pártos szenvedélye is útjában áll visszatérésének. Ez a tapasztalat halálosan súlyos csapás volt szivére. Madeirába már nem a régi bizó és rendületlenül reménykedő, terveket szövögető férfi, hanem a csapások és szenvedések terhe alatt megrokkant aggastyán érkezett; aggastyán nem éveinek számában, hanem a sors állhatatlanságának és az embeii hálátlanságnak ismeretében. Az Imperator Morsnak már gyerekjáték volt ezt a megrendített szervezetet hatalmába kerítenie. Károly király örökre eltávozott közülünk. Árván hagyott bennünket azzal a nyolc édes aprósággal, kiket a vérség köteléke fűzött hozzá. Rettentően nagy árat kellett fizetnie, amiért szivében több jóság és emberszeretet, mint hideg bölcsesség és uralkodói előrelátás lakozott. Ó eltávozott, de emléke itt maradt közöttünk. Alakja a szenvedések hősévé és a nagymagyar eszme mártírjává magasztosulva bevonul a magyar legendák fényes álomvilágába s a szeretet és hűség érzelmeiből épít magának trónt minden igaz magyar szivben. Funchal nevének említésére ezentúl ép úgy megdobban szivünk s kipirul arcunk, mint Rodosto és Turin nevének hallatára. De az iskolának nemcsak az uralkodót kell látnia IV. Károlyban, hanem észre kell vennie benne az embert is s az eszmények keresésében, ideálok kirajzolásában fel kell használnia mindent, ami a hétköznapiság fölé emeli és síit) specie arternitatis állítja egyéniségét. És ilyen vonások bőven akadnak elhunyt királyunk életében. Mély és cselekvő vallásossága, páratlanul érzékeny
