Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1920
Iskolánk multja
9 ISKOLÁNK MÚLTJA. Pest városa a másfélszázados török szolgaság és a Rákóczi-szabadságharc szenvedései után új életre ébredve, 1717-ben iskoláinak vezetését a kegyestanitórendre bizta és 10.000. forintnyi alapítványával megvetette iskolánk alapját. A két első piarista tanító 1717 november 7-én kezdte meg a tanítást 155 tanulóval, a syntaxisták és principisták osztályával. A következő évben a poétikai és retorikai osztály is megnyílt. 1743-ban az intézet egyik nagyműveltségű tanárának, br. Cörver Eleknek kezdeményezésére magánjellegű bölcsészeti tanfolyamot is nyitottak, amely 1752-ben nyilvános jelleget nyert és a magánosok adományain kívül Pest városa 5000 forintos alapítványából (1759.) tartatott fönn. Ezen bölcsészeti tanfolyam 1784-ben szűnt meg, amikor az egyetemnek Pestre való áthelyezése következtében fölöslegessé vált. 1752—1784 között 2887 tanuló látogatta- A bölcsészeti iskola úttörő munkát végzett a modernebb irányú, Leibnitz, Wolf és Newton szellemében művelt filozófia meghonosításával, a mathematika, fizika és földrajz tanításával. 1777-ben Benyák Bernát magyar nyelven kezdte előadni a filozófiát, Szabiik István pedig a fizika tanításában jeleskedett: ő bocsátotta föl hazánkban az első léggömböt a pesti piarista-ház udvaráról 1783 augusztus 15-én. A gimnáziumi tanítás 1777-ig a jezsuita-rendszer keretében folyt, de különös gondot fordítottak a reális tárgyak és a magyar nyelv tanítására. Ez utóbbit hathatósan támogatták a magyar nyelvű iskolai szinielőadások, melyek 1718-ban .kezdődtek meg. A gimnázium az első Ratio educationis (1777.) után ötosztályuvá (három grammatikai és két humanióra-osztály), a második Ratio (1806.) után pedig hatosztályúvá (nég3r grammatikai és két humanióra-osztály) változott. Az intézet tanárai állhatatosan küzdöttek II. József németesitő törekvéseivel és a magyar nyelv s szellem az 1848 előtti latin iskolában a nemzeti felbuzdulás korszakában egyre erősebben érvényesült. Ezt bizonjyítják a följelentések, melyek 1800—1830 között arról panaszkodnak, hogy a latin helyett magyarul tanítanak, erről tanúskodnak az 1830 után időnkint megjelent kiadványok, melyekben a kiválóbb tanulók szépirodalmi zsengéi láttak napvilágot. A szabadságharc után a gimnázium főgimnázummá alakult át. 1850-ben nyílt meg a 7. osztály, 1851-ben tartották meg az első érettségi vizsgálatot 143 tanulóval. Az iskola az önkényuralom alatt is megőrizte magyar szellemét, mert a tanügyi kormányzat germanizáló rendelkezései a tanárok tervszerű ellenállása miatt kudarcot vallottak és a tanítás egy-két tárgy kivételével a tilalom ellenére is magyarul folyt. A városi tanács az 1717-ben megnyílt iskolát ideiglenesen egy, a mostani Eskü-út és a Galamb-utca sarkán álló házban helyezte el, majd 1718 őszén áttelepítette a most is fennálló egykori jezsuita rezidenciába (mai Görög-udvar, Galamb-utca 4. sz.) melyet a piaristák részére vásárolt meg. Innét 1762-ben költöztek át a piarista-rend által megszerzett gróf Esterházy-féle telekre, mely a Petőfi-tér, Eskü-tér, Piarista-utca (a régi Kötő-utca) és a Galamb-utca között fekszik. Iskolánk 1917 február 14-én költözött át új, palotaszerű helyiségébe. Ez a kegyestanítórend és a kormány áldozatkészségéből épült föl; az építkezés céljaira az intézet egykori érdemés igazgatója Trautwein János 200.000 koronát meghaladó összeget, az iskola egykori hálás tanítványa Hidaskürti Nagy Sándor református vallású földbirtokos 100.000 koronát adományozott. Iskolánk igazgatói: 1717. Demka Sándor, 1720. Szokolóczy Vencel, 1722. Bieliczky Ágoston, 1724. Holesinszkjr Ferenc, 1725. Haul Venontius, 1728. Gaiger Márton, 1730. Demka Gáspár, 1733. Mosl Miksa, 1736. Pogadl Flórián, 1739. Krenn Péter, 1743. Demka Sándor, 1746. Bajthay Antal (később II. József tanítója, majd erdélyi püspök és báró), 1749. Schultz Ernő, 1752. Conradi Norbert, 1754. Vankovics Tivadar, 1756. Valero Jakab, 1757. Petrasko Sándor, 1760. br. Cörver János, 1762. Kónya Kristóf, 1763. br. Cörver János, 1764. Vavrik Ödön, 1766. Rátay Egyed, 1769. br. Schaffrath Lipót, 1770. Volako I.
