Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1916

I. Ferenc József

I. FERENC JÓZSEF

1830. aug. 18. — 1916. nov. 21.

Világrengés és vulkánok dübörgése közepett lépett a trónra, fegyvercsörgés és öt világrészt betöltő harci zaj között tért meg ősei mellé örök nyugovóra. Trónfoglalásához kint egy átalakulni akaró világ titáni erőfeszítései, bent egy létében és szabadságában fenyegetett maroknyi nép hősies küzdelmének fájdalmas tragédiába hanyatlott epopeája szolgáltatták a nyitányt; temetésekor a küzdők és szenvedők százmillióinak megkönnyebbülést sóvárgó sóhajai és a technika ezer meg ezer gyilkoló szerszámának disszonáns hangjai helyettesítették a gyászindulót. Véres párák jelzik uralkodásának kezdetét és végét, mint a hajnali pírtól megfestett égbolton feltűnő s az alkony bíborával bevont nyugati tájon alábukó nyári nap keltét és nyugtát. Pedig nem a harcok embere volt. A történelem nem a nagy hódítók és erőszakos rendháborítók, hanem a békefejedelmek között fogja kijelölni helyét. Két emberöltőnél nagyobb időközt felölelő uralkodása legnagyobb érdeméül bizonyára nem kényszerűségből vállalt háborúit, hanem őszinte és állandó béketörekvéseit fogja felemlíteni. Nem mulasztja majd el kimutatni, hogy az európai békének évtizedeken át az ő személye és politikája volt a legerősebb biztosítéka.

De mindez a tudományra tartozik. Az iskolát, mint az örök emberi eszmények hivatásos őrét és letéteményesét, Ferenc Józsefben is jobban érdekli az ember, mint az uralkodó. A tudomány konkrét eredményeket, fejlődési többleteket és csökkenéseket keres, az iskola abszolút értékek után nyomoz, a tudomány

1*

4