Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1915

Iskolánk és a háború

I.

ISKOLÁNK ÉS A HÁBORÚ.

Azok a fényes győzelmek, melyek közt vitéz seregeink egy évvel ezelőtt nemcsak Hazánk szent földjéről és a Kárpátok északi lejtőiről verték ki a túlnyomó számú ellenséget, hanem hódító útra kelve, orosz földön is éreztették a magyar fegyver dicsőségét, a múlt iskolai év zártakor közeli áldásos béke reményét keltették bennünk.

Bár azonban a magyar és osztrák, valamint szövetségeseink hadai azóta sem nyugodtak, sőt a győzelmek egész sorát vívták ki észak és dél, kelet és nyugat vérrel áztatott harcterein s fegyvereinket a dicsőség számtalan koszorúja ékesíti, a béke reménye — sajnos — ez ideig nem teljesedett s ime egy új háborús tanévről kell beszámolnunk.

Harctéren küzdő hőseink vitéz erényeinek fölséges megnyilatkozásai, nagyszerű nemzeti lelkesedést keltettek az egész hazában, társadalomban és iskolában is s növelték azt az eszményi, azt az erkölcsi tőkét, mely a magyar nemzeti szellemet egy ezredév ragyogó és viharos, mindig dicső napjaiban éltette és élteti.

Ezt az erkölcsi tőkét gyümölcsöztetni és gyarapítani, maradandóvá és kifogyhatatlanná tenni volt törekvése iskolánknak az idén is, hogy ne csak növendékeink, a világháború szemtanúi s lelkes résztvevői, hanem a jövő nemzedékek is merítsenek és táplálkozzanak belőle s tudják lángolón szeretni, híven szolgálni a hazát s áldani annak hős védőit.

Hazánk történetét és földrajzát úgy, mint a tanulmányok minden körét szolgálatába állította a tanártestület annak az igazán főbenjáró nagy munkának, mely a magyar tanulóifjúság valláserkölcsös és hazaíias, becsületes és munkás nevelését, oktatását tartja föladatának.

1*