Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1914
Az 1914-15. iskolaév története
AZ ISKOLAÉV TÖRTÉNETE 9 Hámos Nándor tanár, mint helyi szolgálatra behivott népfelkelő, 1915. január 1-től a Vöröskereszt-Egylet tudósító irodájában, majd a Révész-utcai hadikórházban a sebesült és láb- badozó katonák testegyenészeti és gyógytornázási gyakorlatait vezette. A hadsegélyezés és a Vöröskereszt-Egylet céljait a kegyesrendi tanárok 617 korona pénzsegéllyel is igyekeztek előmozdítani s a berlini kórházakban fekvő sebesült bonfiaink részére két láda magyar imádságos és egyéb könyvet is küldöttek. A hadikölcsönből tehetségükhöz képest szintén jegyeztek a tanárok. 4 Valláserkölcsi és fegyelmi ügy. Az intézet, jellegéhez és régi szokásához híven, ősszel a zordabb idő beálltáig és a tavaszi napok beköszöntésétől kezdve, naponkint hallgatott szentmisét. Télen csupán az ünnepi és vasárnapi istentiszteletekre jött össze. Vasárnapokon az ifjúság szent beszédeket hallgatott, elvégezte a húsvéti szent gyakorlatokat és több ízben járult a töredelem szentségéhez. A hittanárok engedélyével az intézeten kívül álló ifjúsági kongregációkba is többen eljártak. A tanév elején az igazgató a tanárkar jelenlétében felolvasta és megmagyarázta az ifjúságnak az iskolai törvényeket. A másvallású tanulók illetékes egyházi hatóságuk rendelkezése szerint saját hittanáraiknál nyertek oktatást és részt- vettek istentiszteleteiken. Fegyelmi intézkedésekben a Középiskolai Rendtartás és az intézet Fegyelmi szabályai szerint jártunk el. Az év folyamán előfordult komolyabb fegyelemsértést kellő szigorral, de egyszersmind nevelő-atyai tapintattal intézte el a tanártestület. A háborúnak a tanuló ifjúság vallás-erkölcsi érzületére és magaviseletére egészben véve inkább jó, mintsem káros hatása volt észlelhető. Ugyanez mondható a tanulásban való szorgalomról és előmenetelről is. A tanári testület minden alkalmat felhasznált, hogy az ifjúságban az istenfélelmet, a tevékeny és áldozatkész hazaszeretetei, a kötelességtudást és munkásságot megszilárdítsa és fokozza. Mindé tekintetben az ifjúság törekvése ellen általában nem lehetett komolyabb kifogás. S habár a tanuló ifjúság is osztozott a társadalom izgalmaiban s őt is érzékenyen sújtotta az apák, testvérek és rokonok hadbavonulása vagy a családi gyász, mégis sem a fegyelem, sem az előmenetel nem szenvedett komolyabb csorbát.
