IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben

3

osztály fölös számú tanulóiból új alsó négy osztály nyílt meg a Cukor-utcai iskolában, úgy azonban, hogy ezek az osztályok a mai napig egy igazgató alatt maradtak.

Iskolánk eddigi igazgatói: Walser Ede (1855—1860)., Ney Ferenc (1861 —1889.), Báthory Nándor (1889—1906.), dr. Weszely Ödön (1906—1909.), dr. Kopp Lajos (1909. óta).

Iskolánk eddigi tanárai közül tudományos, irodalmi és pedagógiai munkásságukkal különösen kitűntek: Kondor Gusztáv (matematikus), Preysz Móric (kitűnő chemikus, kinek a főváros vízvezetékének létrejötte körül vannak nagy érdemei, a pasteurizálás módját már Pasteur előtt hirdette), Szabóky Adolf, Chyzer Kornél, Volf György, Péterfy Jenő, Erődi Béla (Budapesti tanker, kir. főigazgató), Riedl Frigyes, Bayer József, Szinnyei József, Tolnai Lajos, Aujeszky Lipót, Császár Károly, Felsmann József, Jablonszky János, Szemlér Ferenc stb. A rendkívüli tárgyak tanárai közül: Fenyvessy Adolf, Günther Antal (gyorsírás), Gerlóczy Zsigmond (egészségtan).

Volt tanítványaink közül kitűntek: Aggházy Gyula (festőművész), Alpár Ignác (müépítő), Czakó Adolf (műegyetemi tanár), Greguss Imre (festőművész), Hubay Jenő (hegedűművész), Innocent Ferenc (festőművész), Kéler Napóleon (müépítő), Kauser József (műépítő), Klug Lipót (egyetemi tanár), Lechner Ödön (műépítő), Liebermann Leó (egyetemi tanár), Melly Béla (szfőv. árvaszéki elnök), Miklós Ödön (ny. államtitkár), Paczka Ferenc (festőművész), Pecz Samu (műegyetemi tanár), Steindl Imre (műépítő), Schulek Frigyes (műegyetemi tanár), Schuller Alajos (műegyetemi tanár), Szterényi József (ny. miniszter), Zala György (festőművész).

Az iskola jóltevöi: Szilágyi István, aki egész vagyonát intézetünknek hagyta; továbbá Kéler Napóleon, aki 10.000 K-t hagyott és Alpár Ignác, aki évenkint nagyobb összeget ad rajzszerek és rajzlapok beszerzésére, továbbá sok más jótevő.

II.

Iskolánk az 1918—1919. és 1919—1920. iskolai évben.

A lefolyt két 'tanév nemcsak iskolánk, hanem talán egész hazánk legszerencsétlenebb két éve. A háború viszontagságaitól elernyedt országot gyors egymásutánban érték, a Károlyi-kormány törvénytelen cselekedetei és utána a vörös rémuralom csapásai. A rémuralom garázdálkodása ki akarta ölni az iskolából a vallást, a hazaszeretetett, a szülők iránti tiszteletet és hálát, az erkölcsöt és a szemérmet és letörése után még most is óriási fáradságunkba kerül az ifjúság amúgy is fogékony leikébe csepegtetett méregnek kiirtása és a tanulóknak jó útra való terelése. Sikerült ugyan ennek a garázda vezetésnek féktelen kitöréseit letörni és az ifjúság körében minden nagyobb bántó kihágást megszüntetni, de a hamis tanok által okozott destruktiv szellem csirái sajnos elvétve még mindig észlelhetők a tanulókban.