IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

;

25

A hadi strófát nem zengtem én Tábortűz mellett, harc mezején.

De mi bennem érzés meg eszme volt, Mind hőseinknél vándorolt.

S álmodva szüntelen a nagy diadalt, Szivem vérével írtam a dalt . . .

❖ ^

Ezekkel a vázlatos szemelvényekkel tanítványaim figyelmét szeretném háborús líránk felé irányítani. Tanulóifjúságunk egy része az iskola padjaiból indul a csatatérre, hogy nemsokára cselekvő részese lehessen a világdöntő nagy mérkőzésnek. Ismerje meg hát előbb a mostani hősi küzdelmeket, a magyar katona hagyományos vitézségét, a harcok lelkét — a mai költők lantján is. S mikor majd ott állanak fiatalos tűz- től heviilő soraik a halál mezején, szemben az ellenséggel, dicsőséges győzelemre vagy hősi halálra készen — jusson eszükbe, hogy a magyar vitézség, a hősi példa emléke költőink lantján — s így mindnyájunk szivében — örökké élni fog.

Dr. Szabó Ignác.