IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1913
IV. Tanulmányi kirándulások
36 hazaküldöítük egy tanár kíséretében, hogy az utazás fáradalmai a jelentéktelen bajt ne tegyék súlyosabbá. A kirándulás erőinket alaposan igénybe vette, de örömmel konstatáltuk, hogy 51 tanulónk a fáradalmakat kitűnően állta s még a legkisebbek is teljes erőben bírták a hosszú és fárasztó gyalogutakat. Legjobban zenészeink és fotográfusaink voltak igénybevéve. Az elsők Krausz tanár úr vezetésével a pihenőkön nyújtottak végtelenül kedves szórakozást, a fényképészek több mint száz szebbnél-szebb képpel gyarapították intézetünk gyűjteményét. A képek egy részét már útközben kidolgozták, úgy hogy kirándulási felvételeinket még útközben hazaküldhettük. A kirándulás vezetéséről és fegyelmezéséről való tapasztalatainkat jövő évi beszámolónkban óhajtjuk kifejteni, e helyen csupán azt akarjuk kiemelni, hogy diákjaink viselkedése valóban példás volt. Jól megértették, hogy egyrészt egy intézetet képviselnek s minden gáncs, ami őket érheti, reáliskolánk jó hírnevéből törne le egy darabot, másfelől belátták, hogy egy kiránduló társaság tagjai tartoznak egymásnak azzal, hogy a maguk könnyelműségével társaik élvezetét ne veszélyeztessék. Kirándulóink eszerint viselkedtek és igaz örömünkre szolgál, hogy e helyen csak jót mondhatunk maguktartásáról. Ahol csak megjelentünk, mindenütt elismerték ifjaink úri, illedelmes, szerény viselkedését. Rendtartás szempontjából a kirándulók 7 csoportra oszlottak s ezek vezetői élükön Preysz Tibor VII. oszt. tanulóval, derék, pontos munkát végeztek. E helyen a kirándulás három igen kedves mozzanatát kell még megemlítenünk. Sátoraljaújhelyen vonatunkra szállt az odavaló kir. kath. főgimnázium kiránduló társasága. A kirándulás vezetői megtiszteltek minket látogatásaikkal, amit természetesen viszonoztunk, magunkkal vivén ifjúságunk képviselőit is. Érdekes és kedves dolog volt az ifjak gyors összebarátko- zását megfigyelni. Kőrösmezőn még egyszer kereszteztük e másik társaság útját, a tegnapelőtt kötött ismeretségek felújítódtak s úgy reméljük, mindkét iskola kellemesen emlékezik vissza e találkozásra. Hasonlóképen kedves volt az a fogadtatás, amelyben Bakcsy Gergely igazgató ur, a szatmári ref. főgimnázium vezetője részesített, aki a Kölcsey Múzeumban volt fáradhatatlan kalauzunk, az intézet gyűjteményeit is megmutatta s kegyes volt Bírta Sándor kollégánkkal a vasúthoz is elkísérni. Legmelegebb ünnepünk mégis az volt, mikor a kirándulás utolsó napján igazgatónk és két kollégánk meglátogatott minket Debrecenben s a Hortobágyot velünk együtt tekintették meg. A vezető tanárokra s az ifjúságra egyaránt mély hatással volt ez a figyelem, amely bizonyára csak megerősítette azt az igazi, becsülésen és szereteten épült családi viszonyt, amely iskolánk belső életét az utolsó néhány év óta jellemzi.
