IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1913
II. Friedreich István (1878-1914)
FRIEDREICH ISTVÁN (1878—1914) Évek óta nem dolgozhatott már közöttünk az iskolában, s mikor elment, mégis oly fájdalmas ürességet hagyott maga után; négy éven keresztül, visszafojtott könnye! a szemünkben láttuk sorvadó vonásain a kérlelhetetlen pusztulás siető munkáját, mégis, mikor a halála hírét vettük, mintha a lelkűnkből szakadt volna ki valami, mintha magával vitte volna az életben való hitünket, bizalmunkat, lelkünk gondtalan ifjúságát. Fiatalon, alig 36 éves korában hagyott itt minket, férfikora legszebb kibontakozásában, amikor egyénisége már határozott vonásokban mutatkozott, családi életének legelső boldogságában. Bizalmas társaságának már vezetője, nélkülözhetetlen szelleme volt, a közélet mai nagy harcaiban pedig most volt munkája elején, amikor már irányt vett tudományos és politikai tettereje s a barátok rokonszenve, az ellenfelek aggodalma egyformán egy nagy ember vonásait látta kiemelkedni nyilvános szerepléséből. Nem is lehet Friedreich Istvánról, a tanárról megemlékezni úgy, hogy egyéniségét teljesen elválasszuk a közélet harcosától. Hiszen a veszprémi gimnázium osztályaitól kezdve a tanári működésig együtt fejlődött lelkében a tudomány művelésének két ága: az iskolai munka, s az irodalmi harci készség; az iskolai nevelés s a tudományos önképzés formálják egyéniségének fővonásait, a szellemes, élénk beszédet, az abszolút és objektív becsületességet, az ideálokért való lelkesedést s a képmutatás minden formában való megvetését. A tanárnak és az írónak egyaránt ezek voltak vezető tulajdonságai, csakhogy az iskolában mindez a szívén keresztül szólt hozzánk, közéleti szereplésében pedig ragyogó tollával és magával ragadó szónoki erejével sújtott a porba vagy gyújtott lelkesedésre.
