IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
III. A tanulók hibás feleleteinek pszichologiájához
Készítettem pl. olyan képletcsoportokat, melyek egymáshoz formailag nagyon hasonló képleteket tartalmaztak ugyan (a derékszögű gömb- háromszög oldalainak és szögeinek összefüggésére vonatkozó kifejezések), de amelyek egymástól egy-egy közbeékelt heterogén képlettel voltak elválasztva. E képletcsoportokat három VI. osztálybeli jeles tanulóval a már ismertetett módon megtanultattam. A képleteknek a tanulás sorrendjében való reprodukálása hibátlan feleleteket adott. Amikor azonban újból való kikérdezés alkalmával a heterogén képleteket s a homogén képleteket külön-kíilön csoportba összefoglalva kértem számon, arra a meglepő s mind- ahárom esetben megegyező eredményre jutottam, hogy az imént még hibátlanul reprodukált képletek közül az egymással hasonlóakra vonatkozó feleletek megint hibásak, nagyrészt felcserélések vagy összeolvadások voltak. Az eddigi vizsgálatok tehát, melyeknek folytatása s további kiépítése egyébként folyamatban van, azt eredményezték, hogy a hasonlóság az emlékezetbe vésendő tudattartalmaknál gátló szerepet játszik s a tanulókat gyakran téves feleletekre készteti. Feladatunk már most megvizsgálni, hogy miképen lehetne ezt a gátló hatást lehetőleg a minimumra redukálni. Ez, úgy gondolom, kettős eljárással történhetik: egyrészt a hasonló elemeknek a tudatban való lehetőleges szeparálása s másrészt a hasonló tudattartalmaknak lehető heterogeneizálása által. A szeparálásnak kettős értelemben kell történnie; figyelembe kell venni ezt az elvet a megtanítandó anyag elrendezésében s a megtanult anyagnak számonkérésében, tehát a tanár kérdésében. Ami a tanítandó anyag elrendezését illeti, itt természetesen nemcsak pszichológiai, hanem elsősorban logikai szempontok irányadók. E logikai szempont különösen oly ismeretkörökben nyilvánul, melyeknek felépítése szigorúan meghatározott rendet követel, így elsősorban a mathematikában. Planimetriai, trigmometriai s stereo- metriai ismereteket összekeverni, hogy ezáltal egy tarka mozaik keletkezzék, melynek egymás mellé illesztett szemcséit ép heterogén voltuk miatt az emlékezet erősen megtartaná — képtelen gondolat.1 Ez a szeparálás csak ott valósítható meg, ahol a logikai szempontnak nem árt. A nyelvtanításban a direkt módszer követelte tananyag elrendezése pl. a mi szempontunkból is nagyon szerencsés. Már szabadabban valósítható meg a szeparálás a tanár kérdésében. Erre különösen vizsgálatok alkalmával van szükség. Ilyenkor a tanulónak aránylag nagy mennyiségű tudattartalmakat kell hibátlan reprodukálásra készenlétben tartania. Lehetőleg arra törekedjünk tehát, hogy egymásra következő kérdéseinkben ne reprodukáltassunk egymáshoz nagyon is hasonló dolgokat. Amikor a tanár a tanuló 23 1 Érdekes e tekintetben Boréi geometriai tankönyve, hol planimetriai és stereometria ismeretek váltakozva következnek.
