IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
II. A középiskolák egyenlő jogositása
13 minők pl. a német reformiskolák. Ezt a hiányt Riedl Frigyes igen helyesen jellemezte „Az egységes középiskola 1893“ című dolgozatában. „Az egységes középiskola — mondja Riedl — egységes voltánál fogva nem az első osztálytól fogva és nem elég nyomatékkai szolgálja a reális, illetőleg a humánus képzés célját. Az egységes iskola elsimítja ugyan a gimnaziális és reális irány ellentéteit, de ennek fejében le is mond arról az előnyről, hogy az egyik vagy másik irányban intenzíve fejlessze a tanulót. Az nagyon is kétséges, hogy könnyebben választ-e majd pályát az egységes tanuló (sit venia verbo), de az bizonyos, hogy nem tanul annyit a maga céljaira, mint az eddigi rendszernél“. Ez aggodalmának főigazgatónk is kifejezést adott az 1906. január havi ankéten, mondván, „hogy az a középiskola, amely ebben a típusban kreáltatnék, olyan szellemi omnibusz volna, amely nem tudna megfelelni a társadalmi és kulturális követelményeknek; nem tudna megfelelni, mert rendkívül sokat karol fel és azután, amit eddig a két iskola végzett, a latinnak és reáliáknak tanítását, egységesen megkívánná mindenkitől, már pedig inkább a tehetségeknek, hajlamoknak, képességeknek megfelelő különféle pályákat szolgáljunk iskoláinkkal, semhogy minden embertől ugyanazt a műveltséget követeljük meg!“ Iktassuk még ide Herbart szavait: „A tanügy messzeható (umfassend) tökéletesítésénél ennek sokoldalúságát nemcsak tűrni, hanem célozni kellene. Mert a munka megosztása az összes emberi intézményekben a javulás útja“. Tudjuk, hogy a műveltség nem ismeretek gyűjtésében áll, hanem nem egyéb, mint az ember belső életének oly alakítása, mely őt a legmagasabbra és legnemesebbre képesíti. Ez az alakítás természetesen különböző módon, különböző eszközökkel történhetik és magasabb értelemben mégis egységes lesz. Tehát úgy a klasz- szikus ókor alapján álló gimnázium, mint a reális ismeretek alapján álló főreáliskola egyformán képes azt az általános műveltséget megadni, melyre a vezető állásokra hivatott embereknek nálunk szükségük van. Mivel pedig a klasszikus és reálisztikus műveltség nem sajátítható egyszerre úgy, hogy mindakettő kellően érvényesüljön és kidomborodjék, ennélfogva úgy a gimnáziumok, mint a reáliskolák növendékeinek egyformán meg kell adni a jogot, hogy az egyetem jogi, orvosi és bölcsészeti fakultására beiratkozhassanak és ott tanulmányaikat folytathassák. Amennyiben latin nyelvi ismeretekre a további tanulmányaikban szükségük van, ezeket magánúton is megszerezhessék, de a főreáliskola, mint eddig is, adjon alkalmat arra, hogy növendékei a latin nyelvet, mint rendkívüli tárgyat tanulhassák, úgymint a modern nyelvésznek készülő gimnázista a gimnáziumban a francia nyelvet, vagy a technikusnak készülő a rajzot és ábrázoló geometriát.
