IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
II. A középiskolák egyenlő jogositása
11 politiques et littéraires. 1911. május 28.) modern nyelv módjára kívánja taníttatni és Taine is, aki különben dicséri a latin nyelv nevelő hatását, mégis így szól (Correspodence. IV. p. 146); de vannak aequivalensek, a XVI. és XVIII. század jó francia és angol íróinak olvasása. Lallemand továbbá statisztikai adatokkal kimutatja, hogy az utolsó tíz évben az École polytechnique-be felvett oly jelöltek között, akik a felvételi vizsgán a franciából igen jó (12—20 egységet) tanjegyet kaptak, a modern szakok tanulói többségben voltak a latin nyelv tanulói felett. Érdekes még M. Couyba szenátornak, a közoktatásügyi költségvetés előadójának, a szenátusban tartott beszédének következő részlete (Les langues modernes. 1911. IX. 9. 10.); „A francia nyelv krízise, úgymond, napirenden van, idéz kivonatokat az 1897-iki, tehát öt évvel az új programm előtti akadémiai tanácskozásokból, melyekből kitűnik az, hogyha van egyáltalában krízis a középfokú oktatásban, ez nem 1902-től datálódik. A mostani programm eddigi eredményeire vonatkozólag az Académie de Paris tanácskozásokat tartott és tapasztalatokat gyűjtött, melyek a következő tényeket állapították meg: 1. Kevesebb tanuló tanulja a görögöt, de a görög tanulmányok színvonala magasabb, mint 1902 előtt volt. 2. A latin szekciók tényleges állománya növekedőben van és a latin tanulmányok igen megfelelő eredményt mutatnak fel. 3. Ami a francia nyelvet illeti, a növendékek nem fordítanak kevesebb gondot a fogalmazásra és a stílusra, mint azelőtt. Legfeljebb azt lehetett megállapítani, hogy a helyesírásra úgylátszik kevesebbet ügyelnek. De ezen a bajon nem lehetetlen segíteni. Mindenesetre igazságtalanság lenne a modern oktatást okolni a klasszikus oktatás állítólagos csődjéért, melyet tőle a tantervek választófala különít el. Mégis a következők látszanak szükségeseknek ahhoz, hogy az 1902-iki reform hasznát teljesen kiaknázzuk: 1. A különböző tanulmányok szolidaritása. 2. A tantervek megkönnyítése. 3. Alapos szelekció szigorú vizsgálatok által. „Be kell vallanunk, — folytatja Couyba, — hogy a reform megállapításának első hevében az élő nyelvek vad szélsőséggel elszigetelték magukat. A francia nyelvet száműzték a neki szánt termekből. Se feladat, se fordítás, semmi sem emlékeztetett az anyanyelvre. Németül vagy angolul kellett gondolkodni és beszélni. A direkt módszer uralkodott féltő és despota souverenitással. Most nem lehet feladatunk megvizsgálni, hogy ez az exkluzív módszer mily fokig szükséges az élő nyelvek tanításában. Annyi bizonyos, hogy ez nem lehetett és nem is akarhatott a francia művelődés hasznára lenni.“
