IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
I. Szép Ilonka
13 a nemzeti vonást, mely annyira jellemzi a romantikus irodalmakat, kissé szorosabban szemügyre venni. Ez a nemzeti vonás t. i. épen nem nemzeti vagy legalább is csak a külsőségekben nemzeti. Amerre csak szertenézünk a romantikus irodalmakban, mindenütt ezt látjuk: az országok, ruhák, szokások, nevek nemzetiek: magyarok, németek, franciák, de az emberek jelleme, gondolkozása, tetteik, mind egyforma nemzetközi. Csak a neveket kell fölcserélnünk s már más országban vagyunk, anélkül, hogy ezáltal valami egyenetlenség vagy következetlenség támadna. Gondoljunk Jósikára: regényei cselekvénye legtöbbször Erdélyben történik, magyar ruhák, bútorok, kastélyok, városok, magyar nevű alakok szerepelnek bennök, de tudjuk, hogy ezek az alakok Skóciából származnak. Abafi egyénisége ép olyan, mint Walter Scottnál Waverleyé. Elemér (Csehek Magyarországon) Ivanhoe néven skót lovag lehetne. Vagy ott van Körner Zrínyije, már Kölcsey kiemelte, hogy Zrínyi és társai egyáltalában nem magyar vitézek, hanem középkori német ritterek. Vörösmarty költeményében is, Mátyás helyébe bátran tehetnék IV. Henriket, Ilonka helyébe Fleurette-t, Budát elnevezhetnék Pau-nak, Visegrádot Nérac-nak és a költeményen semmi lényeges változás nem esnék. Csak épen az öreg Peterdy az, akiben sajátos magyar jellemet látunk s akit nehezen lehetne más nemzetiségűnek elképzelni. A roman- ticizmus, bár egyik fővonása a klasszicizmussal szemben épen a nemzetiség, nem tudott valóban soha az igazi nemzeti lényegébe hatolni, rendesen csak nemzeti kosztümöket adott. Még a magyar romanticizmus sem, pedig ez nagyobb nemzeti feladatot oldott meg, mint a többi romantikus irodalmak és sokkal egyénibb jellegű, mint bármely más. Az igazi nemzeti megértése és ábrázolása a rákövetkező irodalmi áramlatnak volt fönntartva, amely magát népies nemzetinek nevezte. Ekkor már, a 40-es években a nemzeti és népies megszűnt olyan külső sallang lenni, mint a 30-as évek romantikájában; olyan költők támadtak, emelkedtek ki a nép közül, kik valójában megtudták érteni és kifejezni a legsajátosabb nemzeti vonásokat. Igen jellemzően megvilágítja ezt az ellentétet egy kis párhuzam. Hasonlítsuk össze a Szép Ilonkát Arany János époszának, a Toldi szerelmének I. énekével, mely kétségtelenül a Szép Ilonka hatása alatt készült. Az álruhában utazó Nagy Lajos megfelel Mátyásnak, Piroska alakja Ilonkának képmása, az öreg Rozgonyi pedig egészen a vén Peterdy jellemét viseli. A cselekvény is sok mozzanatban megegyező, gondoljunk csak a Szép Ilonka II. részének motívumaira. De mennyire magyarabb Arany költeménye, egyes részletei mennyivel mélyebb, egyénibb, sajátságosabb magyar színezettel bírnak. Nem is szólva Arany
