Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1941
Télessy Dalma. Eredményekben és főként szeretettben gazdag tanári pálya zárul le ez évvel. Télessy Dalma, mindenki Dalma nénije fejezte be működését s kezdi meg az 1941—42. iskolai év végével megérdemelt pihenését. 1900-ban kezdett tanítani a szarvasi születésű tanár Iglón, az evangélikus polgári iskolában. A szepesi családból származó ifjú tanár szülőföldjén indult nevelői útjára. Sokoldalú tehetsége már ott érvényesült: nyelvtudás, kézügyesség, minden szép és jó iránt fogékony lelke tanulmányútra sokszor vitte külföldre. Hosszabb ideig élt így Párizsban s utazott egész az északi országokig. De sohasem hivalkodott műveltségével, mert igazi értéke éppen az a nagy szreénység, mely mindenben jel lemez fa. S még az utolsó időkig is legtöbbet utazó tagja volt tanári testületünknek. Csodáltuk, milyen mestere volt az utazásnak. Rügen szigetén még élő nagynénjeit éppen olyan könnyű elhatározással kereste fel, mint felvidéki, vagy erdélyi rokonait, testvéreit. Az Isten jósága testi erővel áldotta meg. Pedig emlékezünk rá, hogy 17 évvel ezelőtt milyen súlyos beteg volt, két évig pihennie kellett. Akkor nem reméltük, hogy ilyen teljes felgyógyulást ér el az orvosi tudomány és szervezete, s nem utolsó sorban saját kitartása. Közel 40 évi működésből 34-et töltött itt a Deák-téren. Tanított szaktárgyain, a magyaron és németen kívül mindenfélét — de nem is a tanítás volt legnagyobb érdeme, hanem a nevelés. Kis gyermekeket olyan szeretettel és mégis következetes szigorúsággal senkisem tudott a középiskolai életbe belevezetni. Télessy Dalma mindig szívesen kezdte az I. osztályosok nevelését, s mikor a IV. osztály után átadta őket, nemcsak tudással jól ellátott tanítványokat adott továbbnevelésre, hanem egyúttal erkölcsi tőkével legjobban felszerelt magyar leányokat. S akiket ő nevelt, nemcsak maguk jötték mindig szívesen vissza iskolánkba, hanem gyermekeiket is bizalommal hozzák ide nevelésbe. Tanártársai jólelkű irányítót vesztettek nyugalomba vonulásával: az összetartás oszlopát, áldozatkész lelkét. S ha működéséből el is bocsátjuk, azt a szellemet, melyet terjesztett, itt tartjuk, és hálát adunk érte a Mindenhatónak. Télessy Dalma, mindnyájunk kedves Dalma nénije, életére pedig Isten áldását kérjük!
